Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Igazából Maugli

Marina Chapman · Vanessa James · Lynne Barrett-Lee: A ​lány, akinek nem volt neve

2019. november 12. - Mayerné Répási Adrienn

74638421_2646417225418275_7061083662355267584_n.jpg

Egy könyv, mely a Maugli női verziója is lehetne. Egy történet, mely megmutatja, hogy az ijesztő, sötét, kiismerhetetlen esőerdőtől a városi dzsungel mennyivel veszélyesebb. Egy olyan igaz tanmese, mely megismerteti velünk, hogy az erdőben élő veszélyesnek titulál majom mennyivel emberségesebb, mint sok ember! Ez Marina története, aki egy igazi hős, egy nagy túlélő.

Bevallom, nehezen rántott be a kötet. Nem azért, mert rosszul van megírva vagy már megszokottá váltak az ilyen borzalmak, csupán rosszkor kezdtem bele a könyvbe. Nem jókor talált meg, így nehezen tudtam ráhangolódni. Az sem segített rajta, hogy sokáig tartott az olvasása, újra és újra kizökkentem, pihenőt kellett tartanom a lelki ráhatása miatt.

Nehezen emészthető kötet, szem előtt tartva, hogy megtörtént eset. Az élet írja a legmegdöbbentőbb, legdurvább dolgokat, amit a képzelet sem tud kitalálni, az biztos. Annyi minden történik a főszereplővel, hogy sokként hat. Olyan, mint egy rémmese, mely a képzelet szüleménye, pedig igenis hihető, mert ilyen a világunk. Marinát 4 évesen rabolják el és az őserdőben köt ki. Hihetetlen lélekjelenléttel, túlélőösztönnel rendelkező, mindent túlélő kislány. Vajon egy apró gyermek mennyi borzalmat képes elviselni egy fél életen keresztül? Mikortól bomlik meg az elméje, adja fel az emberi létet valaki? Mennyit bír az emberi test és lélek? Fejlődéstörténet vagy túlélő történet? Talán mindkettő kicsit.

Mikor ilyen könyvet olvasok, rá kell döbbennem, mennyire apró dolgokon problémázunk ehhez képest. Mennyire könnyű életünk van, mégsem vagyunk elégedettek vele, nem értékeljük eléggé azt, amink van. 

76747513_2646417445418253_8198060788070481920_n.jpg

Marina érzékletesen ír a történtekről. Érezzük az őserdő sötétjét, a majmok hangját halljuk, hogy aztán a későbbiekben a rettegése, kiszolgáltatottsága váltsa föl, egy másfajta félelem a könyv történéseit. Hihetetlen, hogy a társadalom a gyerekek kezét ilyen szinten elengedi, nyomorban tengődnek, egyedül az utcán. Becsülöm a főszereplőt, mert a legsötétebb időkben is előre tekint és nem adja föl, bármilyen nehézséget gördít elé az élet. Ember marad, aki a jót is látja, nem csak a rosszat. És hisz. Nem vágyik vissza a kezdetekhez, az esőerdőbe, hanem emelt fejjel küzd tovább. Jól árnyalja a könyv az emberek sokszínűségét, a jó és a rossz között elhelyezkedő rengeteg réteget, az élet borzalmait és apró örömei között szakadékot.

Talán számára nem a testi borzalmak, az alkalmazkodás, kín volt nehezen kezelhető, hanem a magány, a valakihez tartozás nélküliségének elviselése. 

A főszereplő mesél és mesél. Tárgyilagosan tárja elénk élete történetét, viszont nem enged be a legmélyére. Talán túl fájdalmas számára. Én úgy éreztem, hogy nem engedett be eléggé, nehogy elrettenjek. Szerethető, bárkinél emberibb kislány, majd nagylány és felnőtt. A rossz sorsát is jóra kovácsolja kitartásával, erős jellemével, jó szívével. Könnyű őt megszeretni, hiszen a túlélésre játszik csak és szeretetet szeretne. Senki felé nincs előítélete, nincsenek manírjai, semmi rossz nincs a gondolataiban, senkinek nem szeretne ártani. Vele a lehető legrosszabbat cselekvő felé sem táplál gyűlöletet, gyilkos indulatokat. Nehéz lehet ennyire jónak, higgadnak lenni, nem túl hálás feladat. Nagyon szerettem volna olvasni a lelki oldalról is, jelenleg hogy van, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg rosszat. Túl tudott jutni mindenen? Vajon most, hogy már ismeri a világot, a múltját, akkor sem tud rossz szívvel gondolni az őt bántókra? Nem akar egy kis elégtételt, felül tud emelkedni ezeken?

Érzelmek, érzések, szenvedés, cseppnyi boldogság, kilátástalanság, bánat, vágyódás, egyedüllét...Annyi, de annyi érzést tár elénk a könyv.

Nem lett kerek a könyv, a vége annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. De aki bírja a spoilereket, az megkaphatja videó formájában.

A stílus kicsit vontatott. Könnyen olvasható, de mégis lassú folyású. A leíró részek jobbak, mint  a párbeszédek. Utóbbiak néha annyira nem életszerűek vagy csak hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán.

Ne várj száguldást, pörgős történéseket, akciódús, nagy izgalmakat. Inkább ledöbbenést és sok érzelmet a könyvtől.

A borítóját imádtam, nagyon kifejező, sejtelmes, izgalmas és kifejezi a könyv tartalmát.

Köszönöm a könyvet a 21. század kiadónak!

Eredeti címe: Marina Chapman: The Girl With No Name

336 oldal 
ISBN: 9786155915765 
Fordította: Kallai Nóra

 

Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe. 1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Idézet:

Lövésem sincs, miért voltak velem ilyen kedvesek. De örülök, hogy olyanok voltak, mert megmutatták, hogy nem minden ember kegyetlen.

SPOILER

 

Marina története szerencsére jól végződik.

Marina Chapman, főhősünk jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

 

ReAd-blog

#read #blog #könyv #21.század #kiadó #book #durva #igaztörténet #megdöbbentő #olvasmány #zsigerighatol

covers_545780.jpg