A mai világban megkerülhetetlen, nehéz a mindennapi létezés az okoseszközök nélkül. Mindent gépiesítünk, az életünk minden területén segítő társaink a szórakozásban, a kapcsolattartásban, a tudakozódásban, a tanulásban és még ki tudja miben. Elérhető pillanatok alatt a világ túlfelén élő ember, megnézhetjük Afrikai tájait is, legyen tőlünk bármilyen messze is, rögtön tudakozódhatunk valami olyan dologról is, ami miatt korábban éveket ülhettünk volna egy levéltárban. Most szinte minden könnyedén megtudható, elérhető azonnal. Viszont ennek ára is van. Ha ledobnának egy erdőben mindenféle ketyere nélkül, nem biztos, hogy eléggé működne a túlélőösztönünk. Ha egész napra csendre, magányra, teljes offline üzemmódra kárhoztatnának, egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni magunkkal. Teljes mértékben függünk az eszközeinktől, hiányuk fájó pont. Beleivódik az életünkbe, elengedhetetlen részünké válik. Már minden okos, a telefonunk, az óránk, a TV-k...

Ijesztő gyorsasággal hódít teret. Emlékeztek Knight Rider okosórájára, melyben a kocsijával beszélget? Mekkora ámulattal néztem a sorozatot akkoriban. El sem tudtam képzelni, hogy napjainkban elérhető technológia lesz vagy hogy telefonon nem csak beszélgethetek valakivel a Föld másik felén, hanem láthatom is. Egy órával meg tudom nézni, merre van a gyermekem, nincs-e bajban. Ma pedig teljesen természetesek ezek az eszközök. Egy telefonnal videózunk, beszélünk, fényképezünk, interneten szörfölünk. A laptopjaink is ma már szinte mindenre használhatóak...

Izgalmas téma, ugye? BloggerKépző 30 napos kihívás második napja ismét izgalmas témát dobott be mára. Velem tartasz? Te hogy vagy az okoseszközökkel? Jó? Rossz? Túl sok?

Múltkori cikkemben a tableten való olvasás előnyeiről írtam ( itt elolvashatod), egy korábbiban (itt) pedig arról értekeztem, hogy a mai technikához milyen keveset értek, elromlik körülöttem és nem magától értetődő, mint a tőlem fiatalabb korosztálynak. Használok tabletet, olvasót, okostelefont, asztali gépet, laptopot és majd el felejtettem, a mosógépem is érintős. Nagyjából ennyiben kifújt az okos eszközeim tárháza. Elég terjedelmes a sor, mégsem zökkenőmentes a kapcsolatunk. Nehéz kiismerni, megtanulni a kezelésüket, sokszor segítségre szorulok. Kvázi a gyerekeimmel együtt tanulom a használatukat. Ez a másik olyan téma, ami nehéz terep. Gyerekek és az okoseszközök. Sokan törpöltünk férjemmel, hogy engedjük, ne engedjük, mikortól, mennyi ideig és milyen tartalmakat. A mai világban már nélkülözhetetlen. Ha nem engedjük lemarad, elhatárolódik a többiektől. Ha engedjük, rengeteg veszéllyel járhat. Együtt tanuljuk, talán kevesebb a hibalehetőség, a veszélyek csökkennek.

Okoseszközöket csak okosan lehet használni kellő körültekintéssel, fenntartásokkal, nem teljes ráutaltsággal, ám mégis kihasználni a tudását, élni a lehetőségekkel. Mi felnőttek sem használjuk mindig elég okosan. Néha elveszünk benne, elmegyünk a lényeg, az élet, a szépség, a boldogság mellett. Az életünkből túl sokat áldozunk rájuk időben. Túl sokat használjuk őket. Vagy teljesen kizárjuk az életünkből és ezzel a lehetőséget is elvesszük magunktól új dolgok megtapasztalására, okoseszközök által.

Azt gondolom, jó, hogy vannak okoseszközeink, fejlődik a technika, megkönnyíti az életünk, de tudni kell mennyire engedjük begyűrűzni az életünkbe. Ne erről szóljon minden, amikor csak lehet, kapcsoljunk ki mindent és próbáljunk meg boldogulni nélkülük. Amennyit adnak, annyit el is vesznek tőlünk. Csak okosan lehet használni őket!

ReAd-blog

#okoseszköz #mechanika #tablet #számítógép #olvasó #okosóra #telefon #bloggerélet #BloggerKépző

Fotó @Picikék fotó