Pörgetem a közösségi felületeket, majd szembe találom magam egy gyönyörű borítóval, ami azonnal megszólít. Rögtön elfog a kíváncsiság. Ki írta és milyen könyv vajon? Így kerültem Linával és a könyvével közelebbi kapcsolatba. Szerencsére már a polcomon tudhatom e kötetet és hamarosan górcső alá is veszem, de addig is bemutatom az írónőt, Lina. R. Breitkreutzot és a könyv születésének történetét.

- Mit tudhatnak az olvasók rólad? Hogyan mutatnád be önmagad? 

- Az agysebész karrierről lemaradtam, ezért írok! Szóval a viccet félretéve, öt évvel ezelőtt jöttem Németországba. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel boldog házasságban élek. A nyugodt élet hozta magával azt is, hogy a szenvedélyemnek élhessek, írjak. Nem érzem magam különlegesnek, habár a barátaim, ha a jellemzésemről van szó, teljesen az ellenkezőjét mondják.

- Minek a hatására kezdtél el írni? Volt valami momentum, ami miatt úgy döntöttél, hogy akkor most írni fogsz és ki is adod a könyved?

- Az első komoly itteni „munkám” hatására kezdtem el írni. Integrációs segítőként dolgoztam két évig egy autista kisfiúval. A munka nem volt egyszerű, de utólag a visszajelzések alapján nagyon jól helyt álltam. A kliensemmel annyira összenőttünk a napi 8 órák forgatagában, hogy majdhogy nem fiamként szerettem meg. Aztán a cég úgy döntött, német ajkú segítőre van szüksége a kisfiúnak, mert megérett arra a szintre, így lecseréltek. Akkor úgy éreztem, hogy kitépik a szívemet. Nem tudtam elszakadni életem legboldogabb munkájától, és nem akartam, hogy ez az egész történet emlékképek foszlányaiba vesszen. Ekkor döntöttem el, hogy megírom a történetünket, aminek Két év Péterrel lett a címe. Ez volt az első könyvem, ami tulajdonképpen még mindig szerkesztés alatt van, ezért nem jelent meg. Még! Ezután elmentünk a párommal egy 4 napos kiruccanásra a Balatonhoz, és amikor megláttam a balatonedericsi kastélyt, abban a pillanatban tudtam, hogy megint írnom kell. Így született Az új kedvenc.

 - Mennyi idő alatt készülnek el a műved? Hányszor írtad át újra és újra, míg elégedett nem lettél velük?

- Az első könyvem nincs kész. A második könyvem AZ ÚJ KEDVENC, ami egyben az első kiadott könyvem is, az elkészült egy év és négy hónap alatt. Az első évben még az első könyvemet írtam, és ez idő alatt kutatómunkát végeztem Az új kedvenc című könyvemhez. Levéltárakba szaladgáltam, és elutaztam többször is a könyvben szereplő helyszínre, amikor Magyarországon jártam. Két hónap volt, amíg terveztem a történetet, és még kettő mire effektíve megírtam. Valójában nem kellett átírnom a könyvet egyszer sem. Igazából mondhatni egy slukkra megírtam. Annyira összeállt a tervezés során, hogy Böbe (Mosolygó-Marján Erzsébet) a szerkesztőm, nem is szerkesztett rajta semmit, csak korrektúrázta. Vagyis, félig kétszer dolgozott vele, mert elsőre annyira elragadta a történet, hogy elfelejtett javítani, és csak olvasott. Aztán persze visszatekert ahhoz a részhez ahol elveszett benne, és javította tovább.

- Milyen formában kezdtél neki? Előre leírtad a fő motívumokat, kibontottad a szálat, tudtad mi után mi fog következni vagy spontán, a történet alakította menet közben magát?

- Először csak azt tudtam, hogy írnom kell egy történetet, amiben a kastély benne lesz. De ez borzasztó unalmas volt még nekem is, így kerestem más témát is, amivel össze tudom egyeztetni. Aztán volt egy spontán tudatos álmodásom, így egyértelművé vált, hogy ez lesz a témája a könyvnek. Rengeteg háttérmunka kellett hozzá, hogy minden apró részletét el tudjam képzelni filmes jelenetek formájában, a fejemben. Legalábbis én így írok. Amíg le nem pörgött előttem az egész történet, addig nem igazán tudok nekikezdeni az írásnak. Addig csak tervezés van. Azt hiszem borzalmasan nézett ki a lakás a sok fecnivel, és a sokadszorra átírt, bővített skiccekkel. Nálam ez valami fejlövés lehet, mert a lakásnak rendben és tisztán kell lennie, ahhoz, hogy szétszórhassam a papírjaimat. Ha a rendben rendetlenséget csinálok, akkor tudok dolgozni.

- Melyik típusú író vagy? Aki ihletet kap és ír, vagy aki gondosan előre tervez?

- Azt hiszem, mindkettő. Vannak véletlenszerű jelenetek, amiket képes vagyok a legközelebbi fecnire elkezdeni írni, ha más nincs, vagy telefonra felmondani hangfelvételként. És csinálok olyat is, hogy kipattan egy jelenet a fejemből valahol a még meg nem írt könyvhöz, és a köré írom később a többi részt. Ez ritkán fordul elő. Valójában terv nélkül szerintem nem lehet írni. Legalább is egy sci-fit nem. A cselekményszálat ki kell dolgozni, aztán az időrendet, a helyszíneket, stb. Ha nincs terv, akkor szerintem kaotikus lesz egy könyv, és ettől olvashatatlan is.

- Volt olyan író, akinek a stílusa, könyvei inspiráltak saját könyved megszületésében?

- Soha nem inspirált a könyveim megszületésében egy író sem. Mindenkinek más a stílusa. Ha inspirálna, akkor utánoznom kéne, az pedig nem én vagyok. Az írók léte és munkásságai, maximum a személyiség fejlődésemet szolgálja. Az inspirációt számomra helyszínek adják, létező emberek cselekedetei vagy színek, hangok, zenék.

- Kiknek ajánlod a kötetet, milyen korosztálynak, milyen stílust kedvelő olvasóknak?

- Nem szeretném kategorizálni a könyvemet ilyen formán. Minden embernek ajánlom a könyvet, akit érdekel a tudatos álmodás, vagy akit érdekel milyenek voltak a régi nemesek, személyiségek. Mivel a könyvben vannak jelenetek 1800-as évek végéből, így a régi korokat, történelmet kedvelők biztos szeretni fogják.

- Volt pontos elképzelésed a könyv külsejét illetően?

- Annak ellenére, hogy igen vizuális típus vagyok, a könyv borítójához nem volt semmi ötletem. Megkérdeztem Böbét, nem-e tud egy jó grafikust ajánlani, és akkor jött Németh Balázs. Három mondatot mondtam el neki a könyvről, és nem tudom, hogy csinálta, de az első skiccbe bele is szerettem. Sőt mindenki, akinek a tervezetet elküldtem. Totál profi a srác, így ragaszkodom is hozzá. Mással nem is lennék hajlandó dolgozni.

- Mesélnél nekünk az útról és végül arról a pillanatról, mikor első alkalommal kézbe vehetted a köteted?

- Minden ember tanul az élete útján, így nekem is volt egy nehéz korszakom az első kiadómmal. Szerencsére gyorsan felismertem a helyzetet, és korrigáltam, amit lehetett. Valójában ez vitt előrébb ahhoz, hogy most ott tart a könyvem szebb formában, ahol. Így az Underground Kiadó égisze alatt, a második kiadásom valóban egy vállalható igényes külsejű könyv lett. Nem tudom még milyen érzés a kezemben fogni az új kiadást, mert még nem kaptam meg, és postán nem is kértem a kiadótól. De azt hiszem, amint a kezemben lesz, meg fogom szorongatni mintha csak a saját gyerekemet ölelgetném.

- Mit tervezel a közeljövőben? Készül a következő könyv? Szabad tudnunk róla valamit?

- Következő könyvek! Igen. Sok nyitott könyv van, amiket időnként előveszek és dolgozom rajtuk. Ilyenek például a Két év Péterrel, A királynő és szolga, vagy a Kihagyott Walzer. De nem titok az sem, hogy Az új kedvenc második részét már írom. (Spoiler: A borítója megint iszonyat jól néz ki) Ha nem húzom el az időt, még idén a karácsonyfa alatt lesz. Van még egy pár oldalas novellám is Dália címmel. Talán abból is egy hosszú izgalmas sci-fi lesz. Ki tudja, mit álmodok még meg a jövőben.

 És hogy hogyan tudjátok a könyvet megrendelni? Ezen a linken.

#olvasnijó #írónő #interjú #elsőkönyvesszerző

ReAd-blog