Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

A nap csókja

Borítóleleplezés Könyvmolyképző Kiadó módra

2019. szeptember 17. - Mayerné Répási Adrienn

A legtöbben leélik az életüket úgy, hogy mindig csak a másokhoz való viszonylataikban határozzák meg önmagukat. A szüleim lánya vagyok, a férjem felesége vagyok, a gyerekeim anyja vagyok, és így tovább. És közben valahol elvész a leglényegesebb kérdés, de ki vagyok én?”

Nem könnyű az életben megtalálni önmagunk, boldogulni, boldognak lenni. Sokan elveszítik maguk, a hitük, az életörömük, a létezés értelmét és észre sem veszik a nagy rohanásban, csak amikor már késő lesz. Bálint Erika második regényében e meglehetősen nehéz, ám izgalmas témához nyúlt. Már a fülszöveg is érdekfeszítő.

A fülszöveg így szól...

Meddig tűröd, hogy nem szeretnek? Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat. Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék? Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától. Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből. Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát? 

Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.

A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.

70188460_3207351205972538_933325255601029120_n.jpg

Az írónőről tudni lehet, hogy...

Bálint Erika Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát. Volt középiskolai tanár, népművelő, könyvtáros és vállalkozó. Későn kezdett el írni, eddig elsősorban az Aranymosás Irodalmi Magazinban jelentek meg novellái. Elbeszélései középpontjában hétköznapi emberek állnak, férfiak és nők, akik önmagukat és saját helyüket keresik az emberi kapcsolatok bonyolult szövedékű hálójában. Mai történetek, mai hősökkel. A Könyvmolyképző Kiadónál 2018-ban megjelent Ad esélyt! című regénye.

https://www.facebook.com/erikabalint333/

Most, hogy kellően felcsigáztalak titeket, jöjjön a borító, amire vártatok.

70949174_3207329822641343_5248534994460082176_n.jpg

 

Mit szóltok?

Nekem roppant mód tetszik. Egyszerű, nem ezerszer megjátszott fotó, nincs túlzsúfolva a külső, szép színekkel apellál. Illik a könyv tartalmához, mondanivalójához, amit szeretne közvetíteni a történet. Nagyon őszies a borító és valahogy az idő múlását, az elmúlás érzetét kelti. Időtálló, amit 5 és 10 év múlva is érdekesnek fognak tartani. Nincs korhoz kötve. Ugyan úgy tetszhet egy 20, 40, 60 éves olvasónak is. A betűtípus, annak nagysága hangsúlyos, de nem lopja el a figyelmet magáról a borító képről. Én beleszerettem az egyszerűségébe. A témaválasztással szintén megvett magának a könyv. Az útkeresés, önazonosság megtalálása mindig érdekes olvasmány, szóval már írom is föl a képzeletbeli kívánságlistámra. Az írónő előző kötetével egyetemben, amiről sok jó értékelést olvastam, így ugyancsak szívesen olvasnám.

Megrendelni ezen a linken tudjátok a könyvet, ha kedvet kaptatok az elolvasásához: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/balint-erika-a-nap-csokja-8503 

„Csak mostanra jöttél rá, hogy másoknak is vannak rideg szülei, másokat is megcsalnak, becsapnak és elárulnak, és mindez nem egy különös teher, hanem csak az élet része, vélt vagy valós sérelem, amitől meg kell szabadulni.”

Bizony, te is szép vagy!

Háztartási teendők végzése közben is...

70408411_2534417526618246_5647069210333937664_n.jpg

Nem vagyok az a magamutogató, mindent és mindenkor fényképezőgéppel, telefonnal járkáló nőszemély, így nem igazán szoktam megörökíteni magam munka, háztartási teendők közben. Te szoktál ilyenkor fényképeszkedni? Ugye hogy nem ez jut eszedbe először?

Bizonyára mulatságos arcot vághatok, mikor a pár perce kiürült szennyeskosár a következő fordultamkor ismét tele van. Hogy érdemes lenne-e megörökíteni? Nem hiszem. Nem is teszem, mint ahogy főzés közben sem fotózkodom, csak kivételes esetekben, akkor is az elkészült ételt, nem magam. Nagytakarítás közben, nyakig porosan, pókhálósan, gumikesztyűvel is érdemes lenne egy-egy fotót készíteni, örökül hagyni a következő nők, anyák generációjának, hogy ilyen is van, ma így végezzük a háztartást. Ráadásul minden nap, több órában is. Néha megviselten, topisan, koszosan. Eszembe jut-e ilyenkor, hogy szép vagyok? Isten ments! Száztíz százalék, hogy nem. Gondolom neked sem ez a szó jut eszedbe első körben a takarításról.

Azt tudtad, hogy a házimunka mennyire sok időt vesz el az életünkből? Rengeteget. Láthatatlan munkának is nevezik, mert a köszönömön kívül nem kapunk érti fizetést, juttatásokat. A KSH-nak látványos grafikonja van, mivel mennyi időt töltünk átlagosan. Sajnos csak linkelni tudom, beilleszteni ide nem. Nézzétek meg, igen érdekes. Itt megtekinthető. Bizony a napi teendőnk nagy részét a házimunkának szenteljük. Persze nem sminkben, kiöltözve legtöbbször, bár ki tudja, lehet sokan úgy csinálják.

De tudod mit mondok? Akkor is szép vagy, ha épp porszívózol.

Szokták mondani, hogy a munka megszépít. Igazuk van. Főleg az elkészült munka után a lakást szépnek, tisztának látjuk, ami az arcunkra is kiül az a bizonyos megelégedettség, a jól végzett munka öröme és a fáradságé is. De hidd el, akkor is szép vagy!

Takarítás, bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, portörlés, porszívózás, felmosás és megannyi feladat, amit naponta elvégzünk. Nem mindig a legjobb formánkban, néha muszájból, máskor kedvtelésből vagy mert kell...Valakinek el kell végeznie. De ne érezd magad azáét rosszul, mert nem talpig sminkben teszed, nem vagy csinosan kiöltözve közben. Attól még TE IS SZÉP VAGY! HIDD EL! Akkor is, ha nem a top formád hozod, elnyűtt szabadidődben, porcicákkal hadakozva.

A képek illusztrációk csak.

Fotó: Picikék fotó

Póló: Emke szerkók

Nyaklánc: JuccWork

71096960_2534417736618225_5423103356090449920_n.jpg

70427091_2534417979951534_6097355402712711168_n.jpg

 

 

 

Te is szép vagy!

A nő hét arca-munkába menet, munkában

Korábban írtam már arról, hogy mennyire fontos és nehéz dolog elfogadni önmagunkat, önazonosnak maradni anyaként is. Sajnos legtöbbünk hadilábon áll a dologgal és az önbizalma inkább lefelé tendál, mint fölfelé. Én is így vagyok ezzel. Nehéz elfogadni magam olyannak, amilyen most vagyok, Nem ismerek magamra sokszor, amit a tükör mutat idegen. Persze teszek érte, hogy csinosabb legyek, fittebb és vékonyabb, egészségesebb, de nem oldja meg minden problémám a testmozgás, új ruha, fodrász. Vannak olyan dolgok, amiken nem tudok változtatni, örökre szólnak már. Ilyen a csíkos hasam, a megváltozott gondolkodásmódom...Anyaként tudok csak gondolkodni, így természetes, hogy a gyerekeim az elsők. Reggel nem a sminkelés jut eszembe vagy a legszebb ruhám kerüljön rám, hanem hogy a csemeték fel legyenek öltözve, reggelizzenek és mindenki eljusson a megfelelő közintézménybe. Már nem az a fontos, hogy én legyek a legszebb. Sokszor a napi rohanásba örül az ember lánya, ha jut ideje fogmosásra, kávéra és némi fésülködésre. Aztán, mikor több időm van, ténylegesen felöltözök, sminkelek és hasonló, akkor a gyerekem rögtön megkérdezi, hova készülök, mert szokatlan neki. De mindenki szeretné a bőrében jól érezni magát. Kell is. Az önbizalom fontos, elengedhetetlen, hogy úgy mondjam.

Sokszor mi anyák vagyunk azok, akik lemaradnak a családi fotóalbumból. Szabadkozunk, hogy ne nézzék a fejünk a képen, mert nem vagyunk formában, van rajtunk némi súlyfelesleg, kócosak vagyunk és karikás a szemünk a kevés alvástól és különben is, nincs időnk sminkre, manikűrre, testedzésre. 

Nem lehet elégszer elmondani, hogy TE IS SZÉP VAGY! Te és te is ott, anyuka. Szép vagy a gyerek utáni rohanásban is, kialvatlanul, fáradtan is, edzés közben izzadva is, almapürésen is, mindenhogy is! TE IS SZÉP VAGY, HIDD EL!

Egy átlagos anyuka vagyok három csemetével. Átlagos életem élem és ugyan azokkal a gondokkal, rohanással küzdök, mint te. Ugyan úgy zavar a külsőm, zavar, ha nem vagyok a toppon. Nem szeretem a rólam készült fényképeket, a tükörképem. De be szeretném bizonyítani neked, hogy TE IS SZÉP VAGY mindig, minden körülmény ellenére, mindenkor. Magamnak is szeretném bizonyítani, hogy érek valamit, nem szabad elbújnom a csigaházamban. Átlagos vagyok, nem modell. De mégis vannak értékeim. Talán én is szép vagyok átlagos nőként is valamikor.

Hidd el, a családodnak te vagy a legszebb, bárhogy is nézel ki. A gyermekeid szemében a legszebb anya vagy a világon! A párod, szerelmed, kapcsolatod, férjed szemében a legszebb nő, anya vagy! Mások is meglátják benned a szép nőt anyaként is, a mosolyodban, a csillogó szemedben, ahogy a gyermekedről beszélsz, az odaadásodban, kitartásodban...és még hosszasan sorolhatnám. Ne bújj el. Gyűjts egy kis önbizalmat, mert TE IS SZÉP VAGY, csak el kell hinned magadról! 

Nőként rengeteg arcunk van. Máshogy nézünk ki csinosan elkészülve, máshogy főzés, takarítás közben, a játszótérre készülve, a rövid szabadidőnket töltve, munkába menet, rohanva, felpakolva, fáradtan, betegen, kacajok közepette, gyermekünk ölelésében...Mindegyik arcunk szép valamilyen formában. Hidd el!

Hogy bebizonyítsam neked, segítségem is akadt Picikék fotó jóvoltából, aki igyekezett kihozni belőlem a legjobbat, a legszebbet minden formában. Rám is rám fért az önbizalomtuning, hogy elhiggyem magam is, akad bennem szépség. Nő is vagyok, nem csak anya. Sok vállalkozó nő szintén kelléket biztosított, hogy hihetőbb, valós képek készülhessenek hét formában. Ezúton is köszönöm mindegyiküknek!

 

Munka közben 

Legyen bármilyen munkád, egy irodában ülve, egy közintézményben, otthonról dolgozva, a gyerekekkel otthon, egy szakmát végezve, teljes bedobással végzed a 110%-ot nyújtva, abban biztos vagyok. Szép vagy munkavégzés közben is!

Ezennel megnyitom a TE IS SZÉP VAGY kampányt! Tedd ki a közösségi oldaladra a kedvenc képet magadról és használd a hastaget! #teisszépvagy

70458887_2532295650163767_1290187589940150272_n.jpg

70030215_2532297403496925_7348019342090436608_n.jpg

70075472_2532296706830328_6107396671178539008_n.jpg

70198440_2532326326827366_5327222506174545920_n.jpg

Fotó: Picikék fotó

Párna: Christal Design

Ruha: Bonprix

Dekoráció: Coccinella-Az élethű virágdoboz

Nyaklánc: JuccWork

 

Táskák az életemből

Mindent bele...

70665755_2528576073869058_3903728163682779136_n.jpg

Még jó múltkor az volt a feladat a Bloggerképző kihívásnál, hogy mutassuk meg a táskánk tartalmát. Akkor nem volt időm rá, de nem szerettem volna kihagyni, mert igen szórakoztató egy anyuka táskájának tartalma. 

Kezdjük a mindenféle kavicsokkal, száraz virággal, macika papírral, üreg italos üveggel, gyermek kincsekkel, papírfecnikkel, apróbb és nagyobb rajzokkal, kekszmorzsával, amit tartalmaz a táskám vagy térjünk a lényegre? Tudom illik elhallgatni, de bizony apró gyerekkezek mindig valami meglepővel árasztják el a táskám. Volt, hogy egy csomó gesztenyét találtam benne, de virágkötészeti szépségeket, csigaházat, botot is sűrűn lelek a táskámba. Kiborul az üdítő, cukorkapapír is bőven leledzik benne, mert inkább a táskámba gyömöszöljük, mint eldobnánk a szemetet. Szóval vigyázz, ha egy anya táskájába nyúlsz, bármit találhatsz ott. Egy anyuka táska olyan, mint egy feneketlen kút, vagy a bűvész kalapja, amiből bármit elő lehet húzni.

Alapvetően kétféle táskám van, egy a mindenhová cipelős, hátamon hordott "Anya táskám" és van egy nőcis, "munkába megyek, gyerek nélkül vagyok ma táskám". De egy nagyon klassz kis táskát is teszteltem egy hónapig a Creamombag jóvoltából, ami aztán tényleg mindent bele táska volt. Melyikről hallanátok szívesebben? Na jó, legyen mindhárom tartalma a mai téma.

70458270_2528635327196466_6663807300668489728_n.jpg

A nőcis, baglyos táskámban kevés cucc van. Egy szőlőzsír, rúzs, szemspirál, szemceruza, golyósdeó, egyszóval csupa női kellékek. Zsepi, egyéb női dolgok, egy parfüm és kész. Ide teszek mindig egy jegyzetfüzetet, tollat, könyvet általában és menetre kész, csak felkapom, indulhatok. Ezt a táskát azért ritkán használom. De csendesen vár a helyén az alkalmas időpontra. És hát azok a baglyok...Imádom, na. Egyenesen nekem készült a Táska Mániánál.

Táskarendező: Bright Me

70370048_2528654507194548_2735717219194372096_n.jpg

42292928_239323186743618_6749614420755742720_n.jpg

Az anyatáskám ennek az ellentetje, van benne minden jó. Egy olyan táskára esett a választásom, ami oldalt és háton is hordható, ráadásul van egy kis kapaszkodó fül is rajta, ha nincs több kezem a csemeték számára. Ez Moniro Mom Bagja. Hogy mi található benne? Pelenka, popsitörlő, váltó zokni babának, egy kis nasi, egy üveg víz, zsepi, wc papír, mesekönyv, kisautó, póniló és még a jó ég tudja milyen játék. Ez mellett könyv, toll, papír, füzet, ami még helyet kap benne. Könyv nélkül el sem indulok sehová. Sosem lehet tudni, mikor akad csendes félórám az orvosnál várva vagy bárhol, amit elüthetem az időt olvasással. Egy füzet, papír is mindig szükséges, hogy fejben tudjam tartani mikor, hová kell menni az egyik csemetével vagy a másikkal. Ami rendszerint kimarad és mindig keresem, az az esernyő. Valahogy mindig kikerül, vissza már nem. Azért szeretem ezt a táskát, mert üresen kis helyen is elfér, rengeteg dolog elfér benne, könnyen tisztítható mosógépben is és a kis kapaszkodó fül hatalmas találmány pluszban.

70581832_2528635270529805_541793524341800960_n.jpg

69699041_2528634940529838_312723333395251200_n.jpg

Megkedveltem a hátitáskákat. Ez miatt esett a választásom a Bonprix egyik táskájára is. A színe klassz, strapabíró és mosható. Az enyém a szürke. Közelebb áll hozzám, mint a rózsaszín változata. Sok dolog elfér benne, könnyen a hátamra kaphatom és szerintem kicsit komolyabb, nőcis talán. Itt találjátok. Szerintem a bőr rátétekkel roppant elegáns, különleges. Még ritkán használom, de ebbe inkább könyv és saját dolgaim kerülnek majd, ha valahova mennem kell. Ő kap hamarosan majd egy külön bejegyzést is. 

70603465_2528576010535731_538382740488192000_n.jpg

A Creamombag táskánál nagyszerűen prezentáltam, milyen a jó táska tartalom, ahol három csemete is van, mert ilyenkor mindenre fel kell készülni. Ide bizony mindent bepasszíroztam, ami fontos, kelhet vagy jó, ha nálad van. És a táska állta a sarat. Baba és gyerek váltó ruhák, kiskönyvek, játékok, nasi, itóka, krém, naptej...

70823781_2528635530529779_7267251069044916224_n.jpg

 

Hogy milyen a jó táska egy anyuka számára? Roppant egyszerűen tudok válaszolni. Nagy, mindent elnyelő, praktikusan benne mindent könnyen meglelhető, könnyen tisztítható és fél kézzel felvehető, cipelhető, nagy teherbírású.

Ti megtaláltátok már az álomtáskátok? Milyen érdekes vagy szokványos dolgok találhatók benne?

Jártatok már olyan cikis helyzetben, mint én, hogy egy fontos megbeszélésre érkezve a jegyzetfüzetem helyett véletlenül egy pelenkát kaptam elő?

ReAd-blog

#táska #taska #bag #álomtáska #anyatáska #szponrorálttartalom #moniro #bonprix #creamombag #brightme #taskamania

 

Aznap éjjel, amikor mindent elveszítettem

Chevy Stevens: Aznap ​éjjel

covers_501265.jpg

El tudod képzelni, hogy felébredve mindent és mindenkit elveszítettél? Aki fontos volt számodra, az örökre tovatűnik az álmaiddal együtt!

Mit tennél? Túlélnél? Bosszút esküdnél? Kitartanál? Összeroppannál? Hagynál mindent és mindenkit örökre?  

A borító és a fülszöveg rögtön megfogott. Vágytam már egy izgalmas könyvre, ami leköt, izgalomban tart, még ha nem is túl mély. A napi fáradság levezetésére pont jó olvasmány volt. Kizökkentett a gondolataimból, bánatból, idegtépésből, gondokból, a saját történéseimből és kaptam mélységet is ráadásnak, amit nem is vártam. Korosztályt tekintve a tini, ifjúsági korcsoport az alany, ami nem okoz zavart nálam. Az ő problémáik, útkeresésük mindig érdekes, izgalmas. Nagy bátran vetettem bele magam a könyvbe, semmit sem várva egy kis borzongáson kívül. Mélysége volt, de a borzongás nem érkezett túl intenzíven. Teljesen mást kaptam a könyvtől, mint amit vártam. De nem zavart. Élveztem az olvasását. Pár dologban azért változtattam volna az írónő helyében, hogy még élvezhetőbb legyen, a fanyalgók se, szólhassanak egy szót sem.

Minden egy laza, átlagos, szerelmes éjszakának indult. Toni a főhősünk élte a kamaszok mindennapjait a felnőtt létbe vágyva. Megkapta, csak nem úgy, ahogy szerette volna. Normális szülei vannak, egy húga, szerelme. Nincs különösebben nagy gondja, talán csak a tini iskolás problémák, hatalmai harcok, villongások. Aztán felébred és minden álma tovaszáll. Olyan dologgal vádolják, amit nem követett el. Nagyon súlyos, szívet összetörő vétséggel, egy gyilkossággal, húga megölésével gyanúsítják. Tudja, hogy nem ő volt és az a személy sem lehetett, aki a szívéhez a legközelebb állt, a szerelme, Na de akkor ki tette és miért? Összeesküszik minden ellene. Talán áldozat ő maga is, a véletleneké vagy mégsem? Valaki direkt rá akarta terelni a saját bűnét?

Lassan indul be a történetvezetés, ám mégis fenntartja az olvasó figyelmét. Jól előkészíti a terepet az író. Sejtjük, hogy a túl szép, egyszerű életképekből valami nagyon, de nagyon rossz fog történni. Végig érezhető ez a valami. Balsejtelem, megérzés? Mindkettőnek betudható. Kriminek mégsem mondanám túl erősnek a kötet, mert előre sejthető, borítékolható mi lesz a végkifejlet, ki a tettes, hogyan történtek a dolgok, miért. Ám ez nem von le semmit a könyv élvezhetőségéből. Izgalmas, lendületes történet, mely lebilincseli a figyelmed végig. Lélektani könyvnek nagyszerű, abban erősebb talán. Elég mélyre utazunk a fájdalom, a sötétség bugyraiba. Elképesztő, hogy egy iskolai zaklatás, hecc mivé fajulhat. Sajnos egyre jobban előtérbe kerül ez a dolog. A mi korunkban is volt, de talán nem ennyire és ilyen mértékben. Ez megért volna egy bővebb kifejtést, nem csak felületest. Érdekelt volna a MIÉRT!? Vajon mit él át az, akit bántanak? És mit gondol az, aki elkezdi, és nap, mint nap bántja az embertársát? Mire jó? Miért? Nem hiszem hogy valaha megérteném, elfogadnám, de érdekelne a lélektana, a gondolatai. 

Bizony beleképzeltem magam a főhős és szülei szerepébe is olvasás közben. Mit tennék, hogyan reagálnék, ha velem történnek ezek a dolgok? Ha én lennék a szülő, hogyan viselkednék? Vagy ha a megvádolt lány lennék, aki semmit sem tett, mégis szétcsúszik az élete, tenni pedig semmit sem tud ellene? Nem egyszerű dolog. Főleg szülőként megélni, hogy az egyik lányod meghal és a másikat vádolják a tettel. Ennél borzalmasabb dolgot elképzelni sem tudok. 

 A mellékszereplők nem túl kidolgozottak, amit nagyon sajnáltam. Rövid kis részekre felsejlenek, de keveset adnak hozzá a történethez. Szívesen olvastam volna a szülők gondolatait bővebben vagy éppen a gyilkosét, az összeesküvőkét, a zaklatókét.A szülők kivételesen nem rosszak, bántalmazók, elhanyagolók, de azért éreztem a könyvben egyfajta élt még mindig feléjük. Annyira tipikus, hogy a tini drámákban a szülő mindig csak rossz lehet. Itt is egy tollvonással eltüntetik a hősnő életéből őket a végkifejletig.

alone-2666433_640.jpg

Toni egy átlagos, jólelkű lány. Nem érdemli meg azt, amit kap az élettől. Na de hol igazságos az? Gyönyörű élete lehetne, amihez minden adott. Könnyű azonosulni vele, mert olyannyira átlagos. Együttérzést is könnyedén csikar ki belőlünk. Szerethető karakter. A szelíd, mindent elfogadó, kedves, jövőjébe tekintő lányból mindennel megbirkózó, kemény nővé válik a történések hatására. Nagy karakterfejlődés jellemzi. Az írónő sokszor beenged Toni gondolataiba, érzéseibe. Talán ez a legjobb, legerősebb motívum a könyvben. Átérezhetjük mit érez, hogyan változik az út során. Talán a korábbi, fiatal énje kedvelhetőbb, míg a végkifejlet embere vitathatóbb. Na de csak így élheti túl azt, ami vár rá. Érthető. Szerintem egyikünk sem cselekedne másként.

Talán a történetvezetésnél jó lett volna mélyebben belemenni az iskolai zaklatásba is. Úgy érzem mindent bele akart tenni a kalapba az író, ami manapság divatos, érdekes és vonzhatja az olvasókat. Románc, ifjúsági útkeresés, iskolai zaklatás, gyilkosság, nyomozás, börtön, erőszak, durvaság, elveszett évek, szülő-gyermek kapcsolat...Ettől kicsit klisésnek tűnik a történet. Túl sok. Érdemes lett volna a kevesebb néha több elvet vallani. Elég lett volna két-három témát belevenni és mélyebben tárgyalni inkább. 

Na de senkit el ne tántorítsanak a szavaim, nem volt rossz könyv. Sőt! Nagyon izgalmas volt.

És hogy kinek ajánlom? Akit érdekel a lélektan, a mai ifjúság gondolkodása és látásmód, a romantika. 

Eredeti mű: Chevy Stevens: That Night

Fülszöveg:

Azt mondták, hogy a lány gyilkos.
Azt mondták, hogy megölte a húgát.
De hazudtak.
Toni Murphy a kamaszok tipikus életét élte: a fiúját imádta, a húgát nem értette, a szüleivel feszült volt a kapcsolata, néhány évfolyamtársa pedig elszántan meg akarta keseríteni az életét. Nem volt könnyű a sorsa, de még álmában sem gondolta, hogy ennél rosszabb is lehet. A borzalmak egy nyári éjjelen kezdődtek, amikor a húgát brutálisan meggyilkolták.
Tonit és a fiúját, Ryant emberölésért elítélték és börtönbe zárták.
A most harmincnégy éves Tonit feltételesen szabadon engedték, így visszatérhetett a szülővárosába. Küzd, hogy alkalmazkodjon az új, kinti világhoz. A börtön megváltoztatta, keménnyé tette. Toni minden tőle telhetőt megtesz, hogy a szabadlábra bocsátás feltételeit ne szegje meg, hogy ne kelljen visszamennie. Így semmilyen kapcsolat nem jöhet szóba sem Ryannel, sem más feltételesen szabadlábon levőkkel, és a baj minden formájától tartózkodnia kell. Nem könnyű mindezt teljesítenie, amikor senki se támogatja: sem Ryan, akinek meggyőződése, hogy megleli az igazságot; sem az anyja, aki kételkedik az ártatlanságában. Ráadásul ott van az a csapat nő, aki már a középsuliban pokollá tette az életét, és minden képzeletet felülmúló titkokat rejtegethet. Nem számít, hogy Toni mennyire elszántan próbálkozik, lehetetlen a régi életével nem törődni, amikor újat szeretne kezdeni. Mindent kockára kell tennie, hogy megtudja, valójában mi történt azon az éjjelen, hogy igazán továbbléphessen. De talán maga az igazság a legijesztőbb.
Chevy Stevens nagy sikert aratott Végzetes örökség és Soha nem engedlek el című regényei után egy újabb vérfagyasztó pszichológiai thrillerrel érkezik. Könyveivel nemzetközi sikereket ért el, és gyorsan meghódította a hazai borzongani vágyó olvasóközönséget is.

Idézet: 

Nem a halál a nehéz, hanem az élet.

 Álomgyár kiadó

446 oldal 

ISBN: 9786155763625 
Fordította: Schwartz Marianna
recenzió
ReAd-blog

Anyaság és karrier? Vendégpost érkezik.

61764469_103301450933138_7195287706589462528_n.jpg

Ma egy kicsit rendhagyó interjúval érkezem. Z Kocsis Blanka, kreatív szövegíró mesél magáról, a munkájáról és az anyaság nehézségeiről, ezúttal vezetett kérdések nélkül. Imádom ahogy ír, így hagytam kibontakozni. Fogadjátok sok szeretettel. 

Sokfélék vagyunk. Megannyi úton járunk. Van, aki kezdettől fogva a sajátján. Ők azok a szerencsések, akik vagy kapták, vagy korán felismerték és megharcoltak érte. Akad, aki vargabetűket ír. Előfordul, hogy akár többet is. Nekem például egész regényem van önmagába visszaforduló hurkokból, első látásra szerencsétlen kitérőknek tűnő kanyarokból és láthatatlan célvonalakból. De jó így.

Igaz, erre csak sokára ébredtem rá.
Tinikoromban úgy képzeltem, harminc éves koromig nagykanállal falom majd az életet. Kettővel, ha lehet. Harmincöt körül elkezdem majd keresni az igazit… és néhány Szex és New York-ba illő fordulat után meg is találom. Szenvedélyes szerelem, vad szex, fodrok és rózsák, aztán már potyognak is a bájos, angyalképű pulyák. Végül nem így lett. Korán megismertem a későbbi férjemet, fiatalon mentem férjhez. Utána még sokáig kerestem, hogy miben is vagyok jó igazán. Beneveztem a helyi rádió tehetségkutató versenyébe. Megnyertem. Nagyon boldog voltam, készültem, hogy végre meg is éljem a gyerekkori álmomat. Természetesen még azon a héten pozitívat teszteltem. Ötévnyi várakozás, próbálkozás, kudarc és sok-sok elsiratott hónap után ott a pocakban a mi csodálatos kisfiunk. Szerettük volna megoldani a reggeli műsort és a babát egyszerre, de néha az élet maga rendezi az előadást: a rádió azonnal visszavonta az együttműködési szándékát.

mic-1132528_640.jpg

Öt és fél évet töltöttem otthon, főállású anyaként. Három és fél év alatt három gyermeket szültem. És mindvégig küzdöttem. Imádtam őket, szerettem velük lenni, de állandó volt a nyomás. Elég jó anyjuk vagyok-e? Jól kezelem-e az egyes nevelési helyzeteket? Melyik a megfelelő supinált cipő, mi a megoldás az ekcémára, kellenek-e a babakülönórák, melyik a legjobb ár-érték arányú babakaja, mit főzzek, hova vigyem fejlesztésre, miért nem tudok a nap végén mosolyogni, miért kiabálok, hát megnyomorítom szegényeket…?! Folyamatos, soha nem szűnő és felemésztő stressz, napi huszonnégy órában. Sokszor egyedül, mert nyilván valakinek dolgoznia is kell. Egy idő után úgy éreztem, már nem meg-, csak túlélek, nap, nap után. Tudtam, hogy a gyerekeknek szükségük lenne az anyukájukra a legjobb minőségben, a legteljesebb jelenlétben. De egyszerűen képtelen voltam egymilliomodszorra is elénekelni a Boci, boci tarkát. Ettől pedig még inkább mardosott az önvád.

A legkisebb még meg sem született, amikor már mondogattam a férjemnek, hogy amint betölti a kettőt, elkezdek munkát keresni. Ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább rá akartam jönni, mihez értek igazán. Mi az, amiben jó vagyok? Amit szívesen is csinálok? Újra meg újra arra jutottam, hogy vicces vagyok, nagydumás... Gyakran mondtam a barátaimnak, hogy nekem tulajdonképpen semmihez sincsen tehetségem. Csak ahhoz értek, hogy összehozzak embereket és dumáljak. Nincsen másom, csak a szavaim.
Akkor még nem tudtam róla, hogy ez nem ’csak’. Fel sem merült bennem, hogy ezzel pénzt is lehet keresni. Valamiért azt képzeltem, hogy mindenki tudja azt, amit én. Azt hittem, megfogalmazni, amit gondolunk… egyáltalán gondolni valamit, könnyű. Hogy nem így van, és főleg azt, hogy erre ráébredtem, egy nagyon kedves és inspiráló vállalkozóanyukának, Bartos- Debity Ritának, a Cute Baby tulajdonosának köszönhetem. Ő volt az első, aki felismerte a bennem rejlő tehetséget és teret adott neki. Ő adta az első megbízásomat, amit rövid időn belül több másik is követett.  Élveztem, hogy újra dolgozhatok, hogy értékelik, amit tudok. Boldog voltam, hogy találtam – találtak nekem- keretet, amit kitölthetek.

bulletin-board-3233641_640.jpg

Ebbe a kiteljesedésbe robbant bele a mindent felborító, szétrobbantó és a családom egészét feje tetejére állító lehetőség. Egy nagyon kedves ismerősöm hívott (f)el egy állásinterjúra. Egy rádió reggeli műsorának társműsorvezetői széke volt a tét. Egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Tudtam, hogy a kislányom még csak egy éves. Tudtam, hogy komoly nehézséget jelent majd a reggeli logisztika. Fogalmam sem volt, hogyan oldjuk meg az óvodai szüneteket, vagy ki lesz velük, ha betegek lesznek. De úgy éreztem, ezt az ajtót most ki kell nyitnom. Ezt a lehetőséget nem engedhetem el. Meg kell tudnom, hogy képes vagyok-e rá. Elég jó vagyok-e ahhoz, hogy rádiózhassak.
A férjem nem örült. Akarva-akaratlanul is a sok-sok felmerülő problémát látta meg elsőként. Az édesanyám óva intett, hogy ekkora nyomást helyezzek a családra. Senki sem osztozott az izgatottságomban. De szerencsére elfogadták, hogy úgy érzem, meg kell próbálnom. Amikor terhes lettem a legnagyobbal, nem volt kérdés számomra, hogy a zavartalan terhességért, ha kell, elengedem a mikrofont még azelőtt, hogy valaha is hozzáértem volna. De most… Tudtam, hogy meg KELL próbálnom. Ha nem sikerül, nem baj. Ha sikerül, majd lesz valami.  Éveken át annyira próbáltam minden jól csinálni- és közben mindig azt éreztem, lehetne többet, jobban, okosabban, szebben-, hogy azt gondoltam, akkor jöjjön egy kis most vagy soha!

És sikerült. Megkaptam az állást. Rengeteg nehézséggel járt az indulás. Az utolsó pillanatban lett a legkisebbnek férőhely. Az utolsó utáni pillanatban elsimult minden. Az első reggelen, amikor otthagytam a gondosan kikészített ruhákat, az előkészített reggelit és az alvó családomat, azt hittem, megszakad a szívem. Hát milyen anya az ilyen? Az egyéves bölcsibe szokik, ráadásul az apukájával! Hát ki fogja megölelni ezeket a gyerekeket, ha szomorúak? Minek az ilyennek gyerek…?  A másik oldalam pedig repesett az örömtől, még ha rettegtem is.

Lassan kilenc hónapja dolgozom. Átmentük sok betegségen, voltak mélypontok és hegymagas örömök. Vannak sikereink családként és értem el vágyott csúcsokat magam is.  A gyerekek ovisok, bölcsisek, az élet zajlik velünk. Sűrűn és áradón. Megszakad a szívem, ha betegen kell otthon hagynom őket néhány órára- pedig az apjukkal, vagy a régóta ismert pótnagyival vannak. Fájnak a kihagyott ovis délelőttök. Hiányzik, hogy régebben minden szülinapra magam sütöttem a tortát, hogy volt időszakos dekoráció a lakásban és mindig háromfogásos volt a hétvégi ebéd. Bűntudatom van, ha valamire nem emlékszem, ha valamit elfelejtek, vagy ha este már nem vagyok türelmes. Úgy érzem, sok dologról lemaradok, és ennek a munkám az oka.
Közben pedig a szakmai sikerek, a rádiózás, a szövegíró vállalkozásom- meg a kiváló pszichológusom, akinek ezúton is mindent köszönök- hozzásegítettek ahhoz, hogy újra embernek érezzem magam. Teljesértékű nőnek. Anyának, aki bár nincs ott mindig, sokszor gyarló, de mégis valaki és valamilyen.

Fogalmam sincs, hogy tud-e bármelyik dolgozó anya úgy élni, hogy közben nem gondolkozik azon, vajon boldog gyerekei vannak-e. Irigylem azokat a csajokat- és azok gyerekeit meg főleg-, akik ki tudnak teljesedni az anyaságban, a háziasszonyi szerepben. Csodálatos dolog lehet a friss bukta uzsonnára, az olyan anya, aki mindig ott van. Aki minden rendezvényen részt vesz, akinél hetente többször is van meleg vacsora.  Akinél sosem ragad a padló, és akinek mindig, de tényleg mindig van ideje és energiája még egy mesére. Varázsvilág lehet ez egy gyereknek! Sosem fogom megtudni, hogy lehet-e önvád nélkül élni. De azt tudom, hogy muszáj.

Szerintem sokunkat foglalkoztat, érint Blanka problémája. Nehéz az anyaság, főként úgy, hogy másra is koncentrálnánk, de a gyerekekre is. Megvalósítani KELL önmagunk, de a hátországot, a biztonságot is mi biztosítjuk. Én is ebben a cipőben járok. Keresem az arany középutat még. De sosem szabad elítélni, megszólni egyik felet sem. Az is teljes értékű anya, aki a kicsik mellé vállalkozását viszi, visszatér a munka világába, mint ahogy az is jó anya, nő, aki csak a piciknek szeretne élni! 

Köszönöm Blanka a nagyszerű vendégpostot. Arra biztatlak titeket, látogassatok el bátran szövegíró oldalára is Blankának, mert érdemes! 

ReAd-blog

success-2697951_640.jpg

Szeptember a barátság hónapja, mely fontos a SweetYou számára is

Sharing is caring – mert a legjobbakkal megosztod a jó dolgokat

69495163_2840333455994269_3071072062417141760_n.jpg

Barátok nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Bizony sokszor kikötők az élet zavaros vizein, segítő társak bánatban és örömben egyaránt. Elveszítjük őket vagy örökre szólnak. 

Szeptember a női barátságok nemzetközi hónapja. Tudtad? Neked van barátnőd, aki mindig melletted áll?

Nagy becsben tartja a hónap témáját, így a hónapban barátnőket ajándékoz meg a SweetYou natúr kozmetikum márka. A két tulajdonost kérdeztem ma.

- Miért fontos számotokra a barátság, ami köré épül a szeptember hónap tematikája?

- S.Y: Ez az alkalom nagyon közel áll hozzánk, mivel a SweetYou is egy gyerekkori barátságból indult. Sok-sok emlék köt össze minket, és olykor ezek (is) ihletik ötleteinket. Úgy gondoltuk, nem hagyhatjuk meglepetés nélkül ezt a hónapot, és próbálunk túllépni a hagyományos árakciókon. A célközönségünk szerencsére nagyon nyitott, sőt, kifejezetten igényli a kicsit érdekesebb, illetve számukra fontos értékeket is érintő témákat. A barátság, a barátok megajándékozása pedig kifejezetten egy ilyen kellemes, igazán szerethető téma.

- Mesélnél arról, hogy mikor szövődött közöttetek barátság? Ebből született a SweetYou is?

- S.Y: Adrival több mint 20 év köt össze minket, óvodás korunk óta ismerjük egymást. A gimnáziumig viszont külön csoportban, majd osztályban voltunk, így csak a szünetekben találkoztunk. Igazán szorossá a gimnáziumi évek során vált a barátságunk, amikor padtársak lettünk. Onnan kezdve nagyjából mindent, tényleg mindent együtt csináltunk. A továbbtanulás során kicsit elsodort minket egymástól az élet, de a hagyományos karácsonyi találkozóinkon mindig ott tudtuk folytatni a beszélgetéseinket, ahol legutóbb abbahagytuk. Egy ilyen találkozón pecsételődött meg a SweetYou születése is.

- Milyen ötlettel álltatok elő a barátságok megünneplésére?

- S.Y: Egy olyan dolgot emeltünk a hónap középpontjába, ami a valóságban ténylegesen megtörténik. Több visszajelzést kaptunk már, hogy egy-egy vásárlónk annyira megszerette a dezodorunkat, hogy már nem csak magának vásárolt, hanem a barátnőjének is ajándékozott egyet. Ezzel kicsit bevezette a natúr dezodorok fontosságának és használatának világába. Ez a váltás nem mindenkinek könnyű, mert sokszor ott a félelem, hogy nem fog működni a natúr dezodor, vagy akár szereztek is már rossz tapasztalatot. Egy barátnő tanácsát, javaslatát viszont könnyebb elfogadni ilyen kényesebb témákban is, és mi ebben szerettünk volna segíteni. Így nem is volt kérdés, hogy a krémdezodorunk lesz a hónap sztárja, mely a testápoló gél mellett valóban a legkeresettebb termékünk. Ennek azért is örülünk, mert kifejezetten fontosnak tartjuk, hogy ezen a területen merjenek váltani a hölgyek. Sőt, ha csak egyetlen kozmetikumukat cserélik le natúrra, mindenképpen a dezodort javasolnánk, sajnos ezt már tapasztalat alapján mondhatjuk.

Szeptemberben tehát minden rendelés mellé, melyben legalább egy SweetYou dezodor található, egy ugyanolyan 25 ml-es dezodort adunk ajándékba. Ez, a szokásos matrica helyett, egy barátnős üzenettel kerül a csomagba, melyet a weboldalunkon lehet kiválasztani. Úgy gondoljuk, így sokkal különlegesebb és stílusosabb az ajándék. Egy olyan kis figyelmesség került bele, ami sokkal többet ad szerintünk, mintha azt írtuk volna, egy dezodor rendelése esetén most +33% ingyen.

 - Hogyan juthatnak hozzá ehhez a különleges csomaghoz a megrendelők?

- S.Y: A folyamat nagyon egyszerű: a rendelés véglegesítése során a megjegyzés rovatba kell írni a választott matrica számát. Ha valaki többféle dezodort is rendel, akkor ki kell választania, melyik illatból kéri a neki, pontosabban a barátnőnek járó ajándékot. Ezek semmiképp ne maradjanak el, különben nem tudjuk elküldeni! A pici deó egy kis tüll tasakba kerül, így átadásra készen érkezik a csomagban.

20190903_011554_0000.png

 - Honnan erednek a matrica feliratok? Bemutatnád a négy "elkövetőt"?

- S.Y: A sharing is caring matricák feliratait 4 fantasztikus nő ajándékozta nekünk. Fontos volt, hogy olyan hölgyeket vonjunk be, akik számunkra is követendő értékeket közvetítenek, és az első kipróbálás óta is használják a dezodorunkat. Nagyon izgalmas volt látni a lelkesedésüket, és hogy milyen sokat rejtettek a személyiségükből, élethelyzetükből a kis feliratukba.

lrm_export_64121245434644_20190817_214302537.jpeg

Pálma például, aki Olaszországban tolmácsként dolgozik, szemtelenül sok nyelven beszél (nagyon szeretjük ám), hihetetlenül pozitív, nyitott személyiség, és a vitadolcissima.com utazó blog írója, a távolságon is felülemelkedő barátságot emelte ki. Ezt nagyon át tudjuk érezni, hiszen ma már minket is több mint 1000 km választ el egymástól.

"Az igazi barátságon a távolság sem változtat."

received_508900119842389.jpeg

Zsolya, aki egy igazi polihisztor, jogász-turnaround menedzser-szövegíró-tanácsadó-utazó blogger, mindent is megtanuló csoda, és akinek köszönhetően már Costa Ricában is megismerhették a SweetYou-t, kiemelte, mennyire sokat jelentett neki a legjobb barátnők támogatása. Többek között nekik köszönheti, hogy ennyi mindent meg tudott valósítani az álmaiból, mert mellette voltak, jóban-rosszban.

"A mi barátságunk az igazi jóban-rosszban."

bitay_andi.JPG

Bitay Andi, aki tudatos fogyasztásra ösztönöz, és minimal living tippekkel segíti az instagram követőit, pillanatok alatt az ujja köré csavar csodálatos személyiségével és természetességével. Az ő felirata egy mélyebb gondolattal gazdagította a palettát, és egyetlen mondatba sűrítette a barátság egyik alappillérét. Mert egy igaz barátnőnek mindent el lehet mondani.

"Nekem mindig elmesélheted."

fotor_156766565233076.jpg

Végül, de nem utolsó sorban, Pávó Réka fotós (nem mellesleg egy nemzetközi fotópályázat nyertese) is nagy örömmel fogadta az ötletünket. Réka hihetetlen optimizmussal küzdötte le a leukémiát, melyet blogján keresztül mi is követhettünk, vele sírtunk, majd örültünk. Egy igazi power woman, aki rengeteget tesz sorstársaiért. Nem ez az első közös „merényletünk”, imádjuk a csajt. Egy igazán Rékás feliratot kaptunk tőle, és mi is pontosan tudjuk, hogy az igaz-barátnős nevetések megizzasztanak.

"Mert az igaz-barátnős nevetések mindig megizzasztanak."

69808021_394360694603557_7426259502896250880_n.jpg

 -Melyek a legkeresettebb deóitok? Miben térnek el a hasonló natúr deóktól?

- S.Y: A legkedveltebb dezodorunk a friss, citrusos illatú SweetYou Essentials #5-ös krémdeó, melybe manuka olajat is csempésztünk. Ez egy rendkívül hatékony baktériumölő természetes csoda, nagyon fontos feladata van a dezodorunkban, ugyanis a kellemetlen szagokért felelős baktériumok ellen lép fel. 

Egyre keresettebb a deóink kicsit krémesebb, vegán változata, amelyben a méhviasz helyett napraforgóviaszt használunk. Érdekessége még a SweetYou dezodoroknak, hogy a szokásos keményítő helyett nyílgyökérport használunk. Ez az összetevő onnan kapta a nevét, hogy régen ezzel gyógyították a nyíl okozta sérüléseket, így a keményítésen túlmutató szerepe van. Rengeteget dolgoztunk még a megfelelő arányokon, és a lágy textúra kidolgozásán. Hónapokig az elkészítési eljárást tökéletesítettük, hogy ne csak hatékony, de kellemes is legyen a dezodorunk használata. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, és igyekszünk tanácsokat adni azoknak is, akiknél esetleg elsőre nem működne a dezodor. A natúr deókra ugyanis át kell állni, és ez egyénenként eltérő folyamat lehet.

 -Mennyi ideig elég egy tégely deó? Továbbá az is érdekelne, meddig elérhető ez a limitált kiadás?

- S.Y: A megvásárolható 70 ml-es méret az általunk javasolt használattal általában 3 hónapig kitart. A 25 ml-es ajándék dezodor a barátnőnek így nagyjából 1 hónapra elegendő mennyiség. "

Szeptember végéig él az ajánlatunk, továbbá a feliratok a készlet erejéig elérhetők. Gyorsan fogynak, ne hagyjátok ki!

Azt hiszem, személy szerint én nagyon tudnám értékelni, ha ilyen dologgal kedveskedne a barátnőm nekem. Egy illatos, csábító tégely, csak nekem, aranyos üzenettel megspékelve. Kihagyhatatlan. Mit gondoltok?

ReAd-blog

Kicsit sok(kos) iskolakezdés

school-4398499_640.jpg

Szeptember az a hónap, amikor a szülő is kicsit iskolás lehet, érezheti az újrakezdés, kezdés izgalmát és átérezheti a korán kelés, a bepakolás izgalmait némi borongós hangulattal, vénasszonyok nyarával, színes levelekkel megspékelve. Legalább annyira, ha nem nagyobb izgalommal várja az ember, hogy a csemetéjét elkísérhesse az évnyitóra, az első napra, közösen beszerezzék kevéssé stresszes módon az iskolakezdéshez szükséges dolgokat, bepakoljanak és elinduljanak a suliba. Vagy nem. Jó volt a nyár és bár első blikkre hosszúnak tűnt a 11 hét, mégis egy szempillantás alatt eltelt. Húztam volna még. Jó volt, hogy nem kellett korán kelni, időre rohanni sehova, nem voltak kötelezettségek, rohanás, elkésés és társai. De vége a szép életnek, újra iskola/óvoda/bölcsöde. Ilyen ez. Kettős érzés kerített hatalmába. Örülök is, hogy több időm lesz a háztartásra, magamra, munkára, meg nem is. Már most hiányzik a nyüzsi, a jövés-menés, a közös, egész napos programok, a reggeli ágyban lustálkodás.

Tavaly ilyenkor az elsőt kezdte a lányom, Most pedig már másodikos. Könnybe lábadt szemmel konstatáltam a legkisebbek érkezését az évnyitón, jöttek a már nem nagycsoportos picurkák. De picik. Rögtön észbe kaptam riadtan, jövőre középsőkém következik. Te jó ég! Hova szalad az idő? Nálunk is így volt? Akkor valahogy nem tűnt föl az évek gyors múlása, inkább még gyorsítottunk volna a tempón. Most meg? Tekerném az idő kerekét visszafelé. -Nézzétek el, hogy szentimentális vagyok, közeledik a szülinapom, ilyenkor mindig ilyen vagyok.-

Az első nap majdnem eseménytelenül telt. Új osztályt kaptak, új osztálytársak, kispajtások is érkeztek. És persze  egy csomó könyv. Gyermekkoromban imádtam. Már nyár elején vagy jóval szeptember előtt megkaptuk a könyveket. Élvezettel lapozgattam át, olvastam bele mindbe. Sokszor kiolvastam előre a történelem és irodalom tankönyveket. Anyuval közösen csomagoltuk be őket nagy élvezettel újságba vagy egyszínű csomagolópapírba, gondosan címkézve. Izgalmas volt mások színes, egyedi könyvborítóit nézegetni. Mindig tudtuk, melyik kié. Ehhez képest most, felnőtt fejjel kevésbé élvezetes, inkább bohózatra hasonlít a csomagolás. Rengeteg könyv, füzet ömlesztve. Átlátszó kell, műanyag, kevésbé környezetkímélő, öntapadós. Beleizzadtam, mire minimum a fele óvó-védő tasakot kapott. Elvileg jó a kézügyességem, rajzolni is tudok, vágni is, de ez? Alig mondható el kettő könyvről, hogy szépen néz ki, nem buborékos, nincs felkunkorodva sehol, nem csálé vagy ferde a ragasztás. Ezek az átlátszó förmedvények kiborítottak, mi tagadás. Estére a nem kis szívdobogásom edzéssel levezetve még azon agyaltam, kibontok egy üveg bort is, hátha. De túléltem és a bor is maradt a hűtőben. Még mindig nem kapott minden könyv, füzet borítót, na de majd ma. Majd csak nem kapok agybajt és minden be lesz csomagolva. A ceruzák is kihegyezve, a technika, tesi és tisztasági csomag is elkészült, bejutott talán úgy, ahogy kérték. Vajon mi maradhatott el, ki? Még mindig ezen agyalok, pedig már majd két órája elment mindenki itthonról.

colored-pencils-168391_640.jpg

Reményeim szerint minden csemete felöltözött az időjárásnak megfelelően, evett is, a nehéz kelés után. Ez pipa.

Minden gyerek a megfelelő intézménybe került. Pipa.

Talán nem maradt itthon semmi sem. Ja, de. Egy alvós cucc a kicsinek és egy matek könyv. Szuper. Remélem más nem. Ebbe bizony bele kell szokni ismét a nagy szabadság után nekem is. Ha feketét kap a lányka, akkor bizony az én érdemem lesz.

Mi marad el vagy ki még vajon?

Ez a reggeli korán kelés is...Bagoly típus vagyok. Szeretek sokáig aludni és sokáig fent maradni. A reggel nem az én terepem sajna. Ezen nem segít a három csemete sem a rengeteg cuccával. A feledékenységem és az idő hiánya végképp nem. Bármilyen korán kelünk, az már későn van. Ez van.

Csak én vagyok így vele? Úgy érzem valami mindig elmarad, nem lesz olyan, mint szerettem volna. Elkésünk, rohanunk. Elfelejtettem kivágni a kártyákat, otthon maradt a tolltartó, nem zöld pólóba ment a csemete, mint kellett volna, már megint nem egészséges reggelit csomagoltam, hanem pár kekszet tízóraira, az a füzet címke is ferdén került fel...Mindig olyan szerencsétlennek érzem magam. Nyugtassatok meg, nem én vagyok teljességgel alkalmatlan, hanem más is így jár rendszeresen. Légyszi! Ugye néha beleférnek ilyen apró botlások? Elkésni, elfelejteni valamit? Nem lehetünk mindig toppon. Nem lehet az ember mindig szuperanya, ősanya. Vajon léteznek ténylegesen ezek a típusok vagy csak mi találjuk ki, hogy kellőképpen rosszul érezzük magunk?

Szuperanya kerestetik! Ha sosem felejtesz el semmit, a gyereked mindig csilli-villi, tiszta, jól nevelt, mindig minden időre elkészül, bekerül a suliba, sosem késtek el, akkor kérlek jelentkezz. Taníts minket!

Addig is kitartást minden anyának a tanévhez! A tanárokat, óvónőket pedig arra kérjük, legyenek velünk is olyan türelmesek, mint a csemetékkel, mert bizony mi sem vagyunk hibátlanok, néha becsúszik valami gikszer, De igyekszünk! Esküszöm! 

Induljon az ősz!

ReAd-blog

heart-826933_640.jpg

Varázslatos rét

Mechler Anna: Olina ​és a varázsszirom

covers_535766.jpg

Ha egy kedvenc mesekönyvet választhatnék a nyáron olvasottak közül, akkor tuti ez lenne az. Imádtam minden sorát -Daniella.

Varászlatos volt a palota, az volt a kedvencem a könyvben. Szívesen laknék ott és lennék én is tündér-Viktória.

Gyönyörű borítóját meglátva, rögtön tudtam, hogy ez a könyv a lányaim kedvence lesz. Ezúton is köszönjük a nyári olvasmányos pakkot a Manó kiadónak!

Azt viszont nem sejtettem, hogy engem is ennyire megigéz majd, nem csak a gyerekeket. Varázslatos világba kalauzolt el bennünket a fűben fekve, egy nyugis délutánon. 

little-girl-2516582_640.jpg

Olina, a főszereplőnk egy tündér, méghozzá virágtündér. Az orbáncfűvet kapja virágául, amiről gondoskodnia kell.  E csodálatos növényről mindent megtudhatunk a könyv olvasása közben. Szerintem hiánypótló sorozatba kezdett a kiadó ezzel. Közelebb hozza a csemetékhez a növényvilágot, a gyógynövényeket. Kinyitja a szemük az apró szépségek meglátására. Ez mellett bepillantást nyerhetnek egy apró tündér világba, annak működésébe. Tanító jellege észrevétlen és cseppet sem unalmas. 

Örök barátságok szövődnek, például Olina és Zselyke az embergyerek között, de tündérek is meghitt szövetséget kötnek. Kitűnő érzékenyítő könyv lenne belőle, amit simán el tudnék képzelni kötelező olvasmánynak is. Bár meglehetősen csajos, így a fiúk nem biztos hogy örülnének neki. De a barátság és annak fontossága, az összetartás a bajban, nagyszerű téma bármilyen nemnek, korban járó gyermeknek és e köré fonta az írónő még sorait legfőképpen.

Olina félszeg, bájos tündérke, akinek helyén van a szíve. Igazán szerethető karakter, akivel könnyen azonosulhatnak a csemeték. Nem lehet nem szeretni őt. Mindenben igyekszik a legjobbat, a legszebbet meglátni. Gyorsan reagál minden előtte álló feladatra. Talpraesett kicsi lény. Lánykáim hamar megszerették kalandjait. Én az elején kicsit fellengzősnek, mogorvának éreztem őt, de szép jellemfejlődésen megy keresztül és a könyv végére minden ellenérzésem elszállt vele kapcsolatban. 

A mellékszereplők is elég sok lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, így nem csak Olinát és az orbáncfvet ismerjük meg behatóbban, hanem másokat is, növényükkel együtt. Bevallom, ha én választhatnék, a levendula tündére lennék. Kevés ilyen növény van, ami ilyen sok dologra hatással lehet. Daniella szintén a levendulát választaná, Vikim pedig kamilla lenne. Herba anyó, a tündérek főfője, lett a kedvenc karakterem egyébként.

Egy plusz pont azért, hogy ilyen izgalmas, dallamos, kevéssé ismert neveket választott az írónő minden kedves szereplőnek. Lelle, Zselyke, Olina, Cinella, Kamilla

chasing-butterflies-2516581_640.jpg

A könyv tündértitkokról is lerántja a leplet. Melyik kislány ne szeretne egy ilyen történet részese lenni?

A kötet lassan építkezik. Bemutatja a köré szőtt világot, a tündéreket és az ő fontosságukat, a munkájukat, a rétet, az ott található élőlényeket, növényeket. Varázslatos talán a legjobb szó rá. Igazán jó kis hangulata van a könyvnek. Könnyen követhető, érthető, értékelhető, szép nyelvezettel megírt mese. Könnyed olvasmány az olvasást éppen hogy csak elkezdő apróságoknak is, rövid fejezeteivel. Azt mondhatom, minőségi mesekönyv. A kicsik nyelvén íródott, de nem bugyuta a történet, hanem élvezhető, igényes. Láng Anna fantasztikus illusztrációi is nagyon sokat dobnak a könyvön. 

Ha szeretnél egy izgalmas napot eltölteni tündérek között, ha szereted az illatos gyógynövényeket, a szebbnél szebb virágokat és jó barátokat szereznél, akkor ez a te könyved kicsi lány!

Fülszöveg:

A Tündérpalotában virágvarázslat zajlik. Akinek kiszínesedik a ruhája, az egy gyógynövény segítője lesz. Vajon kit ér ez a szerencse? Ki lesz az orbáncfű gondozója? Milyen feladatok várnak rá? Olina, a félszeg tündérlány kapja az új feladatot: az orbáncfű őrzője és segítője lesz. Ahogy ismerkedik a növénnyel, egyre ügyesebbé válik, és sok új dolgot tanul meg a gyógynövények titkos világáról. Vajon hogyan lehet szembeszállni a kártevőkkel? Mire jók az illatlabdák? Lehet-e barátságot kötni az emberekkel?

64 oldal 
ISBN: 9789634035978 
Illusztrálta: Láng Anna