Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Én és egy majdnem történelmi regény

Brodi Ashton · Cynthia Hand · Jodi Meadows: Lady ​Jane

2019. szeptember 26. - Mayerné Répási Adrienn

covers_477267.jpg

Imádom a korhű történelmi regényeket, a könyv által megidézett kort pedig nagyon-nagyon. Így nem volt kérdéses, hogy nekem ez a könyv kell! Azzal nem számoltam, hogy nem kifejezetten történelmi, hanem inkább egy kitalált, történelemre alapozó mű. Szóval ez van, ha nem olvas az ember lánya fülszöveget, hanem beleszeret a könyv borítójába. Mindezzel a könyv olvasása közben szembesültem. Első körben nem tudtam, hogy vicc az egész? Mire véljem a kötetet? Elhajítsam jó messzire vagy vonatkoztassak el az egésztől, ami a fejemben volt erről a korszakról és kezdjem el élvezni, minden fenntartás nélkül? Végül inkább az utóbbit választottam. Amikor nem ragaszkodtam a berögzült történelmi történésekhez, ténylegesen elkezdtem kedvelni az egészet. Azt azért nem mondanám, hogy nem vontam párhuzamot az igazi és a kitalált között olykor vagy vontam föl a szemöldököm...

Három író jegyzi a könyvet, de nem lehet érzékelni, hogy más és más írta volna az oldalakat. Ilyenkor mindig izgat, hogyan kell elképzelni a három szerző munkásságát együtt. Titeket nem? Vajon egy elkezdi, a másik hozzáír, a harmadik leláttamozza? Összeülnek, megbeszélik a fő motívumokat, az egyik kitalálja a karaktereket, míg a másikuk szöveget ad a szájukba? Egy író felel a körítésért, a másik az ötletekért, a harmadik a leírásért? Vagy a három főszereplőt a három író kapta meg, a többit közösen összeboronálták? De jó is lenne tudni. hogy működött vajon... Nem érzékelhető éles váltás a könyv alatt, végig ugyan abban a stílusban, mederben folyik az egész, ezt nem róhatom föl hibaként. 

A történet érdekes, jók a fatansy motívumok benne. Kidolgozott a világ, a fantasy elemek szintén. Az embert mindig izgatta, hogy mi lenne, ha különleges képességekkel rendelkezhetne. Most szereplőink megkapták az állattá válás képességét. Persze nem új ötlet, hogy adott szereplők állatokká tudnak változni. Már sokszor, sok helyen szerepelt ez, de tudott új megvilágításba helyezni dolgokat, adott pluszt a könyvhöz. Érdekes volt. Te belegondoltál már, mivé változnál szívesen olykor? És abba, hogy olykor milyen vicces, kényes szituációkat okozhat? 

girl-3551832_640.jpg

A karaktereket ki nem hagyhatom az ajánlásomból. Mindenki szerethető, humoros, belevaló, bevállaló szereplő. Van ám önirónia, kifigurázása önmaguknak bőven. Nem fogjátok kitalálni, ki lett a kedvencem! Ja, de.

- Hát a könyveket szerető, mindig, mindenhol olvasó várkisasszony, Lady Jane, aki aztán túllép önmaga árnyékán, valami nagyot visz végbe, kibújva a maga köré épített védőbástyák, a könyvek mögül. Szerettem a kotnyelességét, odaadását, az érzelmeit, okosságát, hogy mindenhol feltalálta magát. 

- Edwárd király itt igazán aranyos, kissé bugyuta, félős szereplő bőrébe bújhatott, aki aztán végül alaposan kikupálódik, elhagyva önnön fényessége glóriáját, meglelve az élete értelmét és az igazi jogát a koronára. Ő ment talán a legnagyobb menetet, nagy léptékben fejlődött a karaktere. 

- Gifford, alias G a harmadik szereplő, aki lóként és emberként is funkcionál. Neki nem a koronáját kell meglelnie, hanem önmagát, ahhoz hogy végre minden a helyére kerüljön.

Jó volt mindhármójuk szemszögéből olvasni az adott történéseket, megismerve gondolataikat, tépelődéseiket ezzel.

A könyv inkább vicces, irónikus, mint komolynak ható, drámai könyv. Sokszor humorral üti el a történet élét vagy így oldja meg a fura helyzeteket, az éles váltást a történelmi igazságból kitalálttá, pedig eredetiben inkább dráma. A humora igazán egyedi, azt mondhatom. Néhol hangos kacagásra ingerelt engem is. Nem is tudom hogy érzékeltessem. Az irónia szó kevés rá. Fatális kiparodizálásról sem beszélhetek, bár közel áll hozzá, de a jó módon, nem bántón. Nem mondhatom, hogy a történelem és a szereplők totális kicsúfolása. Nem lejárató vagy bántó, hanem könnyes nevetésre ingerlő, vidám perceket okozó inkább, bár fura.  

A stílus megnyerő. Jól megírták a kötetet az írók közösen. Nem lóg ki a lóláb. Ha élhetek-e szóviccel. Pörgősek, hihetőek a beszélgetések, izgalmasak, színesek a leíró részek.

A történet vége kiszámítható, amit sajnáltam. Végig sejtettem, hogy fognak alakulni a dolgok, meglepetéseket nem okozott. Ez amit felróhatok hibának talán.

Azért mondanivalója és tanítanivalója akad ezek ellenére a könyvnek. Igazán jó korrajz. Nagyszerűen kardoskodik a kirekesztettség, a másság elfogadása mellett. Igyekszik a történelem mélységét, sötétségét elvenni, új alternatívát kínálva, az azt nem szeretőknek. Mi lett volna, ha..

Nem volt minden a helyén. Sokakat bosszanthat a történelem megváltoztatása, az írónia sem mindenki fegyvere, de én brutál jót szórakoztam.

Nem kifejezetten történelmi regény, hanem egy jól kitalált, humoros, kissé groteszk fantasy némi régebbi kori háttérrel, pergős ritmusban, klassz szereplőkkel, könnyes nevetésre ingerelve az olvasót. Én így jellemezném röviden. Hogy kinek ajánlom olvasmánynak? Akik szeretik a mesék végét átírni, megmásítani, akik szeretik a történelmet, vidám órákra vágyna vagy egy könnyed fantasyra. Nekik ajánlom. 

A könyv könnyed, humoros, iróniát nem nélkülöző kötet egy nagyon látványos borítóval.

 Köszönöm a könyvet a Maxim kiadónak!

Fülszöveg:

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Idézet:

 Minden könyvünket elolvastam, amink csak van – ráncolta az orrát Jane. – A hadsereg sosem volt híres arról, hogy könyveket visz magával. Egyébként nem értem, miért. Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna.
Jane Gifford mellkasához szorított fülénél hangosan robajlott a férje nevetése. – Gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést, mylady. Képzeld csak, mennyit takaríthatna meg a királyság, ha az uralkodók könyvtárakra költenének, és nem háborúkra!
– Akkor nem, ha én vásárolhatnám a könyveket.
– Anglia biztosan elszegényedne – mondta nagy komolyan Gifford.

Eredeti mű: Cynthia Hand – Brodi Ashton – Jodi Meadows: My Lady Jane 

Maxim kiadó

448 oldal 

 ISBN: 9789632618906

FordítottaSzűr-Szabó Katalin

rs191884_403435-lpr_jpg-edit.jpg

IV. Edward (1461-1483) 

IV. Edward közrangú angol családba nősült be Woodville Erzsébettel kötött házasságával. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr8515158624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.