Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Hihetetlen, de igaz-fanfictionok készítése indította el az írói pályán

Róbert Katalin érkezik a mai interjúmban

2019. augusztus 28. - Mayerné Répási Adrienn

43411809_1111008252392055_5798384043498143744_n.jpg

Két könyvét olvastam a soron következő interjúalanyomnak és rögtön beleszerettem az írásmódjába, az érzékenységébe, amivel közelít a karakterek életre keltéséhez. Imádom, ahogy egy-egy szereplőt felépít és a körülötte lévő világot, atmoszférát, a társas kapcsolatait is különlegessé teszi. Biztos vagyok benne, hogy valamennyi könyvét sorra fogom venni. Na de ki lakozik a könyvek mögött? Ma Róbert Katalin írónő került sorra. Mit lehet tudni róla?

1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Középiskolai Pályázatán, ahol 2002-ben bronzminősítést ért el. 2009-ben az Aranyvackor meseíró pályázaton több száz nevező közül a legjobb harminc közé került, 2013-ban részt vett a II. Aranymosás irodalmi pályázaton, amelyben a nyertesek közé került. Szerkesztő és íróiskolai oktató, imád szép pillanatokat fotózni, van két macskája, gyakran dolgozik kávéházakban, rendszeresen sportol.

Publikációi
Ígéret, novella in: Bárka folyóirat (2013/6)
Nalávia titka, meseregény (2014, Naphegy Kiadó) 
Szívből, színből, igazán, regény (2014, Könyvmolyképző Kiadó) 
Kezdjetek el élni!, regény (2015, Könyvmolyképző Kiadó) 
Szelídíts meg!, regény (2017, Könyvmolyképző Kiadó) 
Holdvilág piknik, novella in: Érints meg! (2017, Könyvmolyképző Kiadó)
Válassz engem!, regény (2018, Könyvmolyképző Kiadó)
6 hét a világ, regény (2018, Könyvmolyképző Kiadó)
Nyakamon maradsz, novella in: Meghitt pillanatok (2018, Könyvmolyképző Kiadó)

Mottója:

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

És mi az a fanfiction?

Szó szerint „rajongói irodalom”-nak lehetne fordítani. A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel. -Forrás: Wikipádia

2014-ben jelent meg az első köteted, de előtte is rendszeresen írtál, publikáltál. Mesélnél róla, hogyan csöppentél bele ebbe a világba, az írásba? Mi indított el a pályádon? Kinek a hatására kezdtél el írni?

Gyerekkoromban azt láttam, hogy mindenki ír körülöttem: a szüleim szociológusok, tudományos műveken dolgoztak, a nővérem szintén írt novellákat – mára dramaturg –, szóval számomra is szinte természetes volt a meseírás majd novellaírás otthon. Anyukám nagyon támogatott is ebben, megmutathattam neki mindent, később olyan barátaim is voltak, akikkel közösen írtunk. Középiskolás koromban többször jártam Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Találkozóján.

Az egyetemi évek második felében pedig rátaláltam a fanfiction műfajára. Ezzel párhuzamosan „nyílt ki” igazán az internet számomra. Számos fórumos beszélgetés, online barátság kapcsolódott az íráshoz és az első, netes publikálásokhoz. Én a fanfictionökön keresztül tanultam karaktert ábrázolni, történetet végigvezetni, majd indultam el a saját történetek felé.

 

Változatos stílusokban jelent már meg könyved, mint mese, romantikus. Van olyan, amiben sosem publikálnál? Mit tervezel még kipróbálni? Melyik stílusú könyvet volt nehezebb megírni? Más felkészültséget kíván a mese, mint egy romantikus regény vagy egy fantasy?

Valószínűleg nem írok soha történelmi művet, mert nem vagyok történész, és úgy gondolom, ahhoz, hogy egy valós történelmi kor – tehát nem alternatív, fantasy történelem – ábrázolása hiteles legyen, nagyon mély és alapos tudásanyag kell minden téren. Márpedig nem biztos, hogy én bele tudom-akarom tenni azt az energiát, ami egy kor kutatásával járna. Inkább az alatt az idő alatt írok több kortárs realista történetet…

Most fog először megjelenni fantasy regényem. Mindig is tudtam, hogy a világteremtésben sok nehézség van, mert amíg a kortárs realista regényeknél az lehet az elvárás önmagam felé, hogy annak nézzek utána, amiről írok, addig egy fantasyben úgy kell kitalálni dolgokat, hogy működjön és hiteles legyen minden. Végig kell gondolni a technikai szintet, a mezőgazdaságot, a vallást, az emberek reakcióinak és tudásának hiteles hátterét, és így tovább. Ez tényleg nagyon melós, ugyanakkor most nagyon élvezetes is volt.

Biztosan másképp kell megírni egy mesét és egy nagykamaszoknak, felnőtteknek szánt történetet. Én elsőre általában a sztoriban gondolkozom, nem a célcsoportban, de írás közben már látnom kell tisztán, hogy kiket szeretnék megszólítani a szöveggel. Ugyanígy a műfajok tekintetében sem  tervezek most olyasmit, hogy mindenképpen akarnék írni egy krimit vagy sci-fit, de lehet olyan ötletem, amiben megjelenik ez a zsáner is. A Nalávia titkán kívül minden regényemre igaz, hogy meghatározó benne a romantika – azt hiszem, ez még ki fog tartani azért egy darabig.

 

Mik hatnak rád írás közben? Színek, szavak, egy mondat, egy helyszín, név…? Mit csinálsz akkor, ha menet közben elkap a hév, egy jó ötlet? És ha nagyon nem jön az a várva várt ihlet? Mihez nyúlsz akkor? Pihenés, kikapcsolódás, zenehallgatás?

Ötlet bármiből születhet. Valaki mesél egy sztorit, és annak egy töredéke, egy sorozatban látott, regényben olvasott félmondat is beindíthatja a fantáziámat. Zenét szoktam hallgatni írás közben, sőt, most már a történetekhez keresek is passzoló zenéket, de igazából ez csak aláfestés, nem ez ihlet. Ha elkap a gépszíj, akkor írok, mint az őrült. Legjobb, ha teljes napokat lehet ilyenkor szánni az alkotásra. Nagyon felemelő érzés ennyire hosszan és mélyen kalandozni egy kitalált világban.

Ha viszont nagyon nem találom a szöveget éppen, nem szoktam erőltetni. Ha ez átmeneti elakadás, jöhet egy séta, egy sorozat, bármi, ami eltereli a figyelmemet. Ha viszont komolyabb a dolog, mondjuk a regény elején nem találom még a hangot, megpróbálkozom mással. E/3 helyett E/1, más nyitóhelyzet, bármi. Ez segíthet megtalálni a hibát.

 48393604_1154563408036539_1225339261717315584_n.jpg

Hogyan képzeljünk el alkotás közben? Ülsz a megszokott kis sarkodban, felírod a kis vázlatokat, megtervezed mi hová fog kerülni? Vagy ellenkezőleg és ha ihlet jön, bármikor nekiesel, nincs megszokott napszakod, helyed és nincsenek előre megírt tervek?

Nincs megszokott napszak és helyszín sem. Van egy laptop, bárhol jó, csak legyen hozzá áram, nehogy lemerüljön nekem. Írtam már kávézóban, vonaton, teraszon, kertben és persze az íróasztalomnál is. Ha meg akar valami születni, nem számít a környezet, a történet jön és kész. Ezzel együtt tervezni azért szoktam. Vannak vázlatfájlok minden könyvhöz, illetve pont a hamarosan megjelenő regénynél a kézzel jegyzetelés jött be. Van egy füzetem, amiben mindenféle szerepel térképtöredéktől kezdve gyógynövényekről szóló infókig, meg egy csomó lapom is vázlattervekkel. Amikhez persze nem ragaszkodom…

 

Melyik könyved szereplői kerültek hozzád a legközelebb? Tervezed valamelyik folytatását megírni vagy új történetek vannak benned inkább?

Több olyan regényem is van, aminél úgy éreztem, lehetne folytatni a történetet a mellékszereplőkkel: a 6 hét a világ Dittája szerintem simán érdemelhetne egy saját színházas könyvet. De igazából én a Szelídíts meg! Kittijéről (sőt, még Roziról is) szívesen írtam volna. Ha úgy látnám, hogy az olvasók nagyon várnának egy ilyen történetet, nem zárkóznék el tőle.

Most először szándékosan sorozatot kezdtem írni – mert ezt a történetet nem lehetett egy kötetben megfelelően lezárni. Nagyon szeretem a Lélekfény szereplőit, szóval jó lesz folytatni a történetüket.

Igazából mindig azok a karakterek állnak a legközelebb hozzám, akikkel dolgozom. De azt hiszem, az eddig megjelent könyveim közül a legkedvencebb pasim Máté a 6 hét a világból…

 pictures_12794.jpg

Mi a legjobb és mi a legnehezebb az írásban, abban, hogy életre keljen egy-egy mű?

A legjobb az, amikor nagyon bennem van a történet, időt is tudok teremteni rá és írok, írok és élvezem. Ugyanakkor annak, ha kiadásra ír az ember, sokszor van nyomasztó oldala is. Az olvasók másképp állnak ahhoz, amiért több ezer forintot adtak ki, mint ahhoz, amit a neten ingyen elolvastak. Fontos nekem, hogy ne okozzak csalódást, és bizony ilyenkor az ember önkéntelenül is érzi a nyomást. Elég jó? Elég érdekes? Fogják annyira szeretni, élvezni az olvasók, amennyire szeretném? Minden megjelenésben van rizikó. És utána meg a visszajelzéseknél megint jön a jó oldal: látni, hogy szeretik. Megható és felemelő.

 

Kik szokták véleményezni, segíteni az írás során az utad, a megszületett mondatokat? Mit szólnak a szüleid, a család, barátok, a közeli hozzátartozók? Hogy viselik el, mikor magadon kívül, a könyvben létezel?

Aki hozzám közel áll, annak meg kell birkóznia azzal, hogy az írás mennyire az életem része. Néha biztosan érdekes, ha mesélek ötletekről, néha nyilván nehéz, fárasztó (akár unalmas is lehet), ráadásul az írás meg egy magányos tevékenység, amibe nem lehet bekapcsolódni, csak békén lehet hagyni az embert. Ez nehéz. Ennek ellenére szerencsém van, mert nagyon erős támogató közeg van körülöttem.

Vannak olyan közeli barátaim, akik már az első ötleteléseket is meghallgathatják, akikkel szeretem átbeszélni a készülő művet, akár megmutatni, ha elakadok. És vannak olyan előolvasók, akik csak a kész verziót kapják meg konkrét kérdésekkel, hogy leadás előtt javítani tudjam a szöveget.

 

Szoktak olyan beszólások érkezni, hogy „ezt beleírhatnád a könyvedbe, ezt megírhatnád" vagy épp ellenkezőleg, "ugye, engem nem írsz bele”?

Igen, olyan volt már, hogy erről vagy arról írhatnék egy regényt. Persze nem szoktam egy az egyben regényt írni senkiről, és biztos éppen olyan történettöredékek ihletnek meg, amiknek az elbeszélője sose gondolna arra, hogy ezzel majd ad egy ötletet…

 covers_324795.jpg

Hogy bírod a kritikákat, a könyvedről szóló bejegyzéseket? Meg lehet szokni, hogy mit írnak egy-egy könyvedről? És a pozitív visszajelzésekkel hogy vagy?

Meg lehet szokni a negatív kritikát, de tanulni kell. Sok író elkerüli ezeket a bejegyzéseket, cikkeket, én nem kerülöm tudatosan, de nem is keresgélem megszállottan a visszajelzéseket. Mindig a friss könyv első kritikái a legnehezebbek, mert idővel beáll egy arány, lehet látni, mennyi pozitív és mennyi negatív értékelés született, azt is le lehet mérni, mi az, ami sokakat zavart, mire érdemes máskor odafigyelni. De ha mondjuk a megjelenés után zsinórban érkezik több nem annyira pozitív visszajelzés, az a mai napig nehéz – de már sokkal könnyebb, mint amennyire nehéz volt az elején a visszajelzéseket kezelni.

A pozitív visszajelzés mindig feldob, nagyon örülök, ha tetszik az olvasóknak, amit írtam. Ha valaki személyesen megkeres, az is nagyon jólesik, de ha csak belefutok egy értékelésbe, az is mindig öröm.

 

Meg lehet élni szerinted az írásból? Milyen szerinted a magyar kortárs írók élete?

Ma Magyarországon regényírásból nagyon kevesek tudnak megélni. Általában az írás egy plusz időtöltés valamilyen munka mellett – és az a munka lehet akár könyvelés, de újságírás vagy szerkesztés is –, ami azért nagyon nehéz, mert egy regényt megírni kutatásokkal, javításokkal, gép előtt töltött valós, írásra szánt idővel nem kevés. Simán elvihetne több havi munkaidőt. És mivel a munkaidőnkben dolgozunk, ezért ehelyett a szabadidőből, családra, barátokra szánt időből visz el. Ez nehéz és áldozatos dolog még annak is, aki olyan szerencsés, hogy nagyon gyorsan tud írni.

Vannak persze írói ösztöndíjak, amik éppen ezt segítenék, hogy maximum félállás mellett kelljen írni, de ezek alapvetően szépíróknak szólnak, szórakoztató irodalmi íróként nem sok esélye volt/van az embernek arra, hogy megkapja. Marad tehát a zsonglőrködés az idővel, ami sokszor nagyon nehéz.

 covers_458017.jpg

Milyen írók hatottak az írói stílusodra?

Szabó Magda biztosan. Általában ha éppen nagyon erős hangú szerzőt olvasók, kicsit hat rám, olyan is volt már, hogy tudatosan kipróbáltam játékból egy saját magamnak írt novella, történet erejéig azt a stílt, ötletet, hangot, amit másnál láttam – ez a típusú játék és próbálgatás a fanfictionös múltamból maradt. De Szabó Magda nagyon meghatározó.

 

Íróként gondolom olvasol is. Miket szoktál olvasni?

Íróként és szerkesztőként is sokat olvasok, viszonylag vegyesen. Egyfelől fontos követnem az aktuális megjelenéseket a romantikus, a Young Adult és New Adult kategóriákban. Másfelől nagyon-nagyon élvezem a thrillereket és krimiket, ezért a saját kedvemre válogatott olvasmányok között sok ilyen is felbukkan. Közben persze a kortárs szépirodalmat is igyekszem követni. De az idő véges, könyvekből pedig rengeteg van: állandóan ott tornyosulnak előttem az elmaradások…

 

Mit csinálsz, mikor épp nem írsz? Mi a munkád, hobbyd? Van egyáltalán olyan, mikor dőt tudsz szakítani magadra?

Ha nem írok, de dolgozom, mások szövegével foglalkozom: szerkesztő vagyok a Könyvmolyképző Kiadónál, magyar szerzőkkel dolgozom azon, hogy a kéziratuk a lehető legjobb legyen, illetve íróiskolában oktatok. Ezek után, ha nem írok és nem dolgozom, időnként remekül rákattanok sorozatokra és azokat darálom le, emellett heti kétszer járok kettlebell edzésre és lehetőség szerint jógázom és futok is, mert a sok gép előtt görnyedés mellett kell valami más is. Szeretek színházba járni, barátokkal találkozni, és… igazából legjobb az lenne, ha 30 órás lenne egy nap, akkor beleférne minden.

 covers_518644.jpg

Mit tervezel a közeljövőben? Van, ami most készül az olvasóknak? Mesélhetsz róla? Mit várhatnak az olvasóid?

Ősszel jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál a Lélekfény-sorozat első része. Ez egy fantasy történet, egy olyan világban játszódik, ahol mindenkinek van egy lelki társa, és egy csuklón felbukkanó jegy segítségével közvetítik ki a társakat. A téma engem régóta foglalkoztat, már egyszer elképzeltem egy ilyen történetet, de nem vágtam bele. Ez most kicsit másik irányból közelíti meg, de ugyanarról szól. Három karakter nézőpontján, történetén keresztül ismerjük meg ezt a világot. Nagyon izgalmas volt velük dolgozni – és, mivel sorozat, még nincs is vége a kalandnak. Kicsit más lesz, mint az eddigi könyveim, hiszen fantasy, de valahol mégsem lesz más, mert az érzelmekre, emberek közötti viszonyokra fókuszálok most is.

 

Mivel győznéd meg a tőled még nem olvasó embereket? Miért válasszák a könyveidet?

Ha szereti az olyan könyveket, amikben az érzéseken, emberek közötti viszonyokon van a hangsúly, inkább elmélyedő, elgondolkodtató, de nem látványos akciókkal teli történeteket akar éppen olvasni, akkor érdemes tennie egy próbát. Az én célom, hogy hiteles és őszinte legyen az, amit megírok, a mélyére menjek a karaktereknek és elvigyem oda az olvasókat is. 

 

 10 év múlva hogy látod önmagad? Mit fogsz szerinted csinálni, hol élsz, kikkel?

Nagyon remélem, hogy tíz év múlva is fontos lesz az életemben az írás. Szeretnék a családommal élni és valahogy balanszírozni a gyerekek, házasság, munka, írás között. Nem tűnik könnyűnek, de éljenek a kihívások – és ilyen kihívásért megéri.

 Ha Katalinról még többet tudnátok meg, blogot is vezet, amit itt találtok.

Köszönöm az interjút az írónőnek!

ReAd-blog

#blog #írás #kérdezdazírót #blogger #könyv #book #jókönyv #kérdezzünk #ReAd-blog 

covers_466616.jpg

 

Le a régi kötelező olvasmányokkal?

 szoveg_helyorzoje.jpg

Az egyik női oldalon érdekes cikkre bukkantam a minap. Kicsit megszólítva is érzem magam, mert az olvasás szeretete mellett a kötelező olvasmányok közül némelyik nagy kedvencem, az indított el a könyvek szeretete felé, ráadásul legnagyobb csemetém másodikos lesz a jövő héttől. Az említett cikket itt olvashatjátok. Ha esetleg nem futnátok végig a sorokat, nagyjából arról szól, hogy az elavult, régies nyelvezettel írt kötelező olvasmányokhoz minek ragaszkodnak sokan foggal-körömmel, jobb lenne a mai, rövidített változatot olvashatnák a csemeték, friss nyelvezettel, átdolgozottan vagy kortárs írók, ismert, szeretett köteteit inkább. Részben egyet értek, mert megérett a váltásra a kötelező olvasmányok listája. De csak részben!

Emlékszem, mennyit szenvedtem a Kincskereső kisködmön olvasása közben, de nem azért, mert régies volt, hanem a drámaisága, szomorúsága miatt. Rossz korban olvastatták velünk, kellett volna hozzá érni még pár évet. Viszont az is élénken él az emlékeimben, mikor az Eger várban megkezdődött a csata, amit lány létemre imádtam ágyústól, Vicástól, mindenestől. Azóta vagy tucatszor olvastam újra és a polcomon csücsül négyféle kiadásban. Vagy a Két Lotti, amit nagylánykám filmben imád, így a könyvet kérte ajándékba a hamarosan érkező szülinapjára. Hát imádtam én is, ő is fogja, abban biztos vagyok, mert időtlen téma és szórakoztató kötet.

Az én tippem:

Én nem temetném még a rég korok könyveit. Némelyiket feljebb tenném életkorban, illetve mellé tennék egy szabadon választhatót és egy friss, mai, kortárs író könyvet is. Igaz, hogy ez már három könyv, de benne van a választhatóság, a friss írók megismerése és a régmúlt, a régi nyelvjárás, az akkori gondolkodásmód, élet megismerése is. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Csak sajnos nem én hozom az oktatási szabályokat. Így lenne esélyük a kortárs íróknak megszerettetni a könyveiket a fiatalokkal, de a régit sem felednénk és a választható könyvnél meg hatalmas szabadságot kapnának a csemeték. 

Persze a rohanó életmódunknak köszönhetően kevesebb az idő olvasásra. A gyerekeket rengeteg inger éri nap, mint nap. Jó ha sokat vannak a szabadban, kötetlen játékkal szórakoztatják magukat, együtt, közösen játszanak. Sokan a számítógép, tablet és egyéb technikai vívmányokban, a szülőket is túlszárnyaló jártasságot szereznek...A közös, családi programok is kellenek, na meg a pihenés is a nagy leterheltség után. De a több mint két hónap alatt néha esténként egy közös összebújás alatt pár oldalt biztosan le tudnának gyűrni közösen a családok vagy egy hosszabb utazás alatt, egy pihenős időben akár, átbeszélve, megbeszélve az olvasottakat.

A nem értett szavakat kigyűjteni például és rákeresni. Mennyi szó feledésbe merül és a tájszólás fajtái, ha nem olvassuk, nem éltetjük. Kár lenne értük. Sokszor azért nem tetszik a csemetének a régies olvasmány, mert nem érti. Ismeretlen szavak, ismeretlen élethelyzet, dolgok tarkítják a kötetet. De akkor az a megoldás, hogy teljesen vegyük le a napirendről őket? Felejtsük el annak a kornak a nagy íróit? Egyszerűsítsük a nyelvet? Olvasás helyett hallgassanak a gyerekek hangoskönyvet vagy nézzék meg filmben?

Mindegyik jó alternatíva, de pont egy marad el az olvasásban, ami a fontos, a szókincs, a képzelet, a megismerése a múltnak és a jelennek is. 10 év múlva nem fogja senki sem tudni, ki volt a Két Lotti vagy mi az a gitt, amit rágtak a Pál Utcai fiúban? A mai kor könyvei is elavultak lesznek valamikor. Akkor azokat sem fogja olvasni senki sem? Ez olyan szomorú. ne hagyjuk a tudást elveszni!

Persze nagyon jók a most forgalomban kapható rövidített olvasmányok is, melyek modernizálva vannak, ha a gyerekek kedvet kapnak a könyvekhez tőle. De egyre jobban haladunk az egyszerűbb, könnyebb út felé és ez engem szomorúsággal tölt el. Ez a jövő és bizonyára fellendíti az olvasás szeretetét, na de milyen áron?

Elő is veszem azt az Egri csillagokat a régies formájában iziben!

Mit gondoltok a témáról?

Vesszenek a régi kötelező olvasmányok?

Egyszerűsödjenek? Jó, ha más alternatívákat is bevezetünk? 

Vagy maradjon minden a régiben?

Mindegy, csak olvasson a gyerek? 

Kit érdekelnek a könyvek, úgy sem olvasok, halál ciki már?

ReAd-blog

42250782_733572183663461_4022750593742274560_n.jpg

Matekozni jó! Csak nem mindegy hogyan.

Friedmann Rita: Anya segít a matekban

68965246_3492666497425886_7060714320937615360_n.jpg

A matek jó dolog, ha megtaláljuk a hozzá vezető utat és értjük valamennyire. Ellenkező esetben nagy kínszenvedés csak és olyan, mint tyúknak az ABC vagy neked a kínai. Nem vagyok matek zseni, mindig is reál beállítottságú ember voltam. Nekem az irodalom, történelem jobban feküdt. Mondhatjuk úgy is, hogy nem a legjobb barátaim a számok. Összeadni, kivonni, szorozni, osztani tudok, de a sok ismeretlenes egyenleteket és társait nehezen emésztettem meg. A telefonszámok megjegyzésével is hadilábon állok. Ez van. Igen ám, de cseperednek a gyermekeim, velük mindenképp le kell ülni tanulni. Ez volt az én nagy mumusom. Most még az elsős lánykámnak könnyedén segítettem, de a későbbiekben hogy lesz? Már eleve az nehéz dió, hogy leüljünk-e tanulni vele vagy hagyjuk egyedül bizonyítani? Ha segítünk, hogyan tegyük? Mire figyeljünk? Hogyan ne kezdjünk a közös tanulásba? Millió kérdés, ami felmerül, mikor iskolába megy a gyerekünk. Kinek ez jön be, kinek az.

Friedmann Rita könyve most megoldást ad a kezünkbe és nagyszerű feladatokat a tanulás segítéséhez. Alaposan körüljárja a témát, segítő ötletekkel, példákkal teszi teljessé a könyvet. Jól lebontott, elsőtől nyolcadikos korig használatos könyv. Ha tehetném, minden szülő kezébe nyomnám, amint elsős lesz a gyermeke. Matekról szól, de jóval több annál. A közös tanulást teszi könnyebbé, fogyaszthatóbbá, sikerorientáltabbá. Gyakorlati tanácsaival nem kell a könyv fölött rostokolnotok, míg a gyerek fáradságában üvölt, te pedig az összes hajad szálát egyesével tépnéd ki legszívesebben.

Látszik, hogy a könyv írójának rengeteg tapasztalata van, nem csak úgy, légből kapott ötleteit adja közzé. Magántanárként tevékenykedik eredetileg egyébként, így biztos vagyok benne, alaposan kidolgozott, kipróbált könyv.

Hangsúly van az alapműveleteken, a lemaradáson, a szint felmérésén is. Különböző nehézségű feladatokat kaphat a gyerek, amivel fel tudod mérni, hol tart éppen, miben vannak lemaradások, miből kell fejlesztés és mi az, amiben nagyon jó. Ráadásul kíméletlenül kimondja, miben hibázol te,aki leülsz vele tanulni, mi az, amit rosszul közelítesz meg. Megcsinálod helyette? Nem adsz neki elég időt? Idegessé válasz, ha nem érti, nem tudja a választ. Túlmagyarázod? Ezek egyike sem segít azon a fránya matekházi megoldáson. Nem kerültök közelebb a közös, hatékony matek tanuláshoz, inkább ellenkezőleg. Még több tippet ad arra az esetre, ha máshol csúszik el a tanulás. Idegen szavak, gyakorlás, egymásra épülő feladatok...

69060848_2486011388125527_75733407438471168_n.jpg

Elég hatékony könyv. Könnyen olvasható, jól tagolt, egyszerűen hasznosítható. Megválaszolja a kérdéseidet, megerősít, a kételyeket eloszlatja. Sok feladat, példa is van benne, mely még közérthetőbbé teszi a tanulást segítést.

Hasznos kis könyv volt, amibe érdemes beruházni, ha szeretnél gyermekeddel könnyebben tanulni, ha nehezen megy a matek neki. Tanároknak is jó szívvel ajánlom év elei szintfelmérésre például.

Köszönöm a lehetőséget a könyv készítőjének. Mi hasznát fogjuk venni a könyv tartalmának. Jelenleg pont szintfelmérünk, az egész nyári kihagyás után. Talán már meg sem rettenek a közös tanulástól. Mindjárt itt a szeptember. Reszkess matek, mi jövünk!

Ha érdekel az e-book, szívesen megnéznéd, megrendelnéd, itt találod.

 

Ritától, a könyv írójától kérdeztem. Honnan jött az ötlet a könyvhöz? 

Magántanárként rengetegszer találkoztam azzal a problémával, hogy azért hozzák a szülők hozzám a gyereküket, mert nem tudnak neki segíteni a matek tanulásban. A leggyakoribb gond, hogy a szülő érti a matekot, de nem tudja elmagyarázni. Sokszor viszont a probléma nem abban az anyagban van, amit éppen tanulnak, hanem a múltban, az alapoknál. Ezzel a könyvvel az a célom, hogy mindenki fel tudja mérni a gyermeke lemaradása honnan kezdődik, és működő megoldásokat nyújtsak a lemaradás bepótolására, úgy hogy az együtt tanulás a lehető legeredményesebb legyen.

Van terved, muníciód egy következő kötethez is?

Igen. Már a címe is megvan. Legnehezebb matek témakörök általános iskolásoknak. A matek témakörök anyagait dolgozom fel úgy, hogy bárki megértse.

Elveszítette, majd megtalálta önmagát

Massimo Gramellini: Álmodj ​szépeket

covers_515919.jpg

Ismét egy útkeresős könyv. Valahogy mostanában ezeket vonzom be, pedig nem vagyok fiatal és az utam sem keresem. Nem igazán tudtam, mit adhat nekem a könyv, de érdekes volt a fülszövege, vonzott magához. Egy kis lélek mindig jól jön az olvasmányaim között, így nekiveselkedtem. Tudtam, hogy nem lesz vidám olvasmány, inkább depressziós, így is készültem rá, erre vérteztem föl magam. Nem volt rossz, de elég tömény volt és valóban bebizonyosodott a depressziós, sötét gondolatvilág. Ám könnyen olvasható, olvastatja magát.

Adott egy kilenc éves kisfiú, aki problémás kamasszá majd nehéz útkeresővé válik. Elveszíti a talajt a lába alól és nem tudja pontosan miért. Semmi sem olyan, mint amit megálmodott, elvárt, szeretett volna. Hánykolódik az élet tengerén, mely hol ide dobálja, hol oda, neki pedig nincs rá hatása. Vagy mégis? Duzzogó kisgyerek marad, aki a saját életének megrontója. Okolhatunk mindig mást, a körülményeket is, de egy idő után be kell látnunk, csak magunk tehetjük az életünk olyanná, amilyet szerettünk volna mindig is. Néha úgy megráztam volna a főhőst, aki cseppet sem volt szimpatikus számomra sirámai sorozatossága miatt.

Bepillantást nyerhetünk egy olyan életbe, ami nincs sínen, hanem ellenkezőleg, bukdácsol, tagad, szenved. Ritka az ilyen történet, amiben semmi boldogság, vidámság nincs. Az élet, amit leéltünk, nem helyrehozható, nem újraélhető. Hiányzik a történetből minden sziruposság. Inkább visszaemlékezés, sajnálkozás, hibáztatás az egész. Önsajnálat.

close-up-1835598_640.jpg

Végül rájön a főhős a miértre. Mindent egy szálhoz vezet vissza, kilenc éves önmagához, ahhoz az életében jelentős eseményhez, mikor az édesanyja eltűnik. Elanyátlanodik és attól kezdve semmi sem jó, minden elromlik. Jelentős esemény és borzalmasan rossz dolog, az egyik legrosszabb, ami történhet velünk, hisz ő az élet tartópillére gyermekkorban, de szabad mindent erre visszavezetni? Szerintem nem feltétlenül. A gyász után legyűrhette volna a rosszat, ember lehetett volna belőle, de talán nem is akart. Akkor jön rá mindenre, mikor kiderült az édesanyja eltűnésének tényleges története, de akkor már a fél életét leélte hiábavalóan, elpazarolva azt. Én így látom. Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt. Érdekfeszítő volt egy kisiklott élet történetét végigolvasni. Az író meglehetősen jól veti papírra a gondolatait, jól ábrázolja a szereplőket, a főhős szenvedéseit, sötét gondolatait, így figyelemre méltó volt olvasni mégis a történetet.

A könyvet köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Az ​intuíciónk folyamatosan tudatja velünk, kik vagyunk. De nem halljuk meg az istenek hangját, mert gondolataink kattogása, érzelmeink dübörgése elnyomja. Inkább nem veszünk tudomást az igazságról. Hogy ne szenvedjünk. Hogy ne gyógyuljunk meg. Mert különben olyanná válnánk, amilyenek félünk lenni. Minden porcikánkban elevenné.

Az Álmodj szépeket megindító történet egy kilencéves kisfiúról, akinek szilveszter éjjelén váratlanul eltűnik az édesanyja. Jó ideig nem merik neki megmondani, hogy meghalt, amikor pedig kiderül az igazság, nem tudja elfogadni. Először önmagát vádolja, aztán számtalan formában visszavárja, újraalkotja magában, végül beletörődik, de feldolgozni felnőtt fejjel sem tudja. Egész élete a hiány jegyében telik, meghatározza fiatal-, majd érett felnőtt korát, félresiklott kapcsolatait, megvalósulatlan terveit, szűnni nem akaró erőfeszítéseit, hogy felfedezze önmagát, hogy megfejtse, mi állhatott édesanyja szeretetlenségének hátterében. Miért vagyunk itt, kik vagyunk, mit jelent az, hogy szeretni, és lehet-e hazugságban élni? – kérdezi egy életen át.

Gramellini önéletrajzi regényében minden szó igaz, mer becsületesen őszinte lenni, meri vállalni az érzéseit. Nem csinál a történetéből hollywoodi filmet, mégis olyan izgalmas, mint egy krimi.

Eredeti mű: Massimo Gramellini: Fai bei sogni

224 oldal
ISBN: 9789633550885 
FordítottaMatolcsi Balázs
ReAd-blog
sad-2635043_640.jpg

Babaetetés és tisztaság együtt? Na ná!

Eszter és a Hamikabi

img_1574-2.jpg
Alig akad olyan, akinek ne csengene ismerősen Zombory-Balogh Eszter neve. De vajon honnan? Ha azt mondom, hogy Hamikabi és egy bizonyos műsor, cápák? Rögtön beugrik, ugye? Eszter eszelős gyorsan felfuttatta termékét és vállalkozását gyönyörű kislánya mellett. Mai interjúm alanya ő lesz. Magáról mesél és vállalkozásáról, Kisbabámnak weboldalról.
 
Budapesten élek a kislányommal és a férjemmel. Egy telekommunikációs cégnél dolgoztam értékesítési vezetőként és marketing menedzserként. Mindig is tudtam, hogy ha babám születik majd, szeretném az időt mellette hasznosan eltölteni. Arra viszont nem számítottam, hogy a kreativitásom szárnyakra kap. De bizonyos szempontból ezt látom minden anyukánál, hiszen egy kisgyermek mellett minden eszközt bevetünk arra, hogy egyensúlyozzunk a anya-háziasszony-feleség szerepkörök között. 
 
 
- Nem tudom, van-e olyan, aki a neved hallatán nem vágja rá, hogy Hamikabi. Mekkora ismertséget hozott a Cápa című műsor?
Az adás másnapján éppen Balogh Petya cápa irodájába tartottam tárgyalásra a kislányommal együtt. Odi ragaszkodott hozzá, hogy a futóbiciklijén tegyük meg azt a 10 perces utat. Viszont ahogy az egy 2,5 évestől várható, minden fű-fa virágot megcsodált így csigaléptekben haladtunk. Már késésben voltunk ezért felkaptam Őt, aki viszont a biciklit nem volt hajlandó elengedni, így hát gyerekestül, futóbiciklistül rohantam az utcán. Erre egy néni hangosan megszólított, hogy: "Magát láttam a TV-ben?" és folytatta azzal, hogy az ég küldött engem, mert elfelejtette, hogy hívták a termékemet, de szuper találmány és szeretne venni az unokájának. Ez volt számomra az ismertség legemlékezetesebb momentuma, főleg mivel ez a pillanat nagyon jellemezte a mompreneur anya létemet.  Amúgy sokszor megismernek igen, illetve a vásárokon kifejezetten odajönnek hozzám, hogy gratuláljanak vagy beszélgessünk, aminek mindig nagyon örülök. Ami szintén érdekes, hogy többször látom, hogy az etetőkabátokra általánosságban már jelzőként a HamiKabi nevet használják, tehát a márkanév "beépült" a köztudatba.
 
- Mesélsz nekünk arról, hogy honnan jött a Hamikabát ötlete és a saját vállalkozás? Mennyit segített a műsor az elterjedésében és mennyit a saját személyes varázsod, ötleteid?
A HamiKabi múzsája a kislányom volt, aki elképesztő módon "csúnyán" evett. Nagyon szeretett kísérletezni az étellel és én ezt hagytam neki, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy megismerje az ételek textúráját. Akkor még nem találkoztam a BLW irányzattal, de később megtudtam, hogy az intuícióim jó irányba vezettek. Lányos anyuka lévén a ruháira nagy gondot fordítok és próbáltam őket óvni, de ezek mellett az étkezési szokások mellett nem volt esélyem. Főleg amikor pörkölt szafttal kente be a combjait. Kipróbáltam a piacon található etetőkabátok nagy részét, de egyik sem bizonyult elegendőnek, hiszen az étel ölbe öntése ellen nem védett meg egyik sem. Ráadásul a legtöbb nem vízálló így nedves lett alatta a ruha, ami pedig igen annak nagyon kemény vagy füllesztő volt az anyaga. Gondoltam Google a barátom és próbáltam óriás etetőkabátokat keresni, de nem jártam sikerrel, így rájöttem, hogy kénytelen vagyok magam tervezni egyet. Amikor nálunk nagyon bevált, akkor jött a gondolata, hogy több anyukának is tudnék segíteni a HamiKabi piacra dobásával.
A vállalkozásom pár hónapos volt az adás idején, látszott, hogy önerőből is dinamikusan fejlődött, mert minden hónapban egyre több HamiKabit vásároltak tőlem és karácsonykor például elég sokan kérték/adták ezt ajándékba ismerőseiknek. De nyilván egy országos nézettségű Tv műsor sokat lendített előre az ismertségen. Becslésem szerint 1-2 év organikus fejlődést gyorsított fel a műsor.
A HamiKabi mellett  a praktikus BabaKelengyéimet is keresik, illetve a szintén nagy kedvencet: Rágnyi az új nyunyi, melynek szlogenjét Apró Anna Cápa a mai napig szívesen idézi fel.
img_2871-2.JPG
- Kiknek készültek a termékeid és kiknek ajánlod elsősorban? 
A HamiKabit főleg azoknak ajánlom akik a hozzátáplálást kezdik vagy már elkezdték. 6 hónapos kortól akár 4 éves korig simán használhatják, a leves evéshez vagy ha étterembe megyünk, a mai napig ráadom a kislányomra a HamiKabit. A HamiKabi mára már termékcsaláddá bővült Alátéttel, Háttámlával sőt a nagyobbacskák számára CsüccsPárnával, mely egy elegáns székmagasító párna, aminek az anyagát nagyon könnyű tisztítani.
A praktikus BabaKelengyéket várandósoknak és ismerőseiknek javaslom, hiszen gyönyörű kézzel készített darabokról van szó, amik csomagban is megvásárolhatóak névre szóló hímzéssel, mely tökéletes ajándék babaváróra vagy egy újszülött érkezésekor. A Rágnyi pedig a fogzás kezdetétől hosszan hosszan a babák nagy kedvence, hiszen van aki számára a kis figurával ellátott puha kendő lesz a legjobb barátja.
img_6191-2.jpg
- Most hol tartasz a munkával? Elégedett vagy azzal, ameddig eljutottál? 
Jelenleg a téli kollekciót tervezem elegáns modern minták és rendkívül puha anyagok jellemzik majd. Mindenki megtalálja majd a számára tökéletes darabot akár ajándékba akár a saját babájának a részére.
A Kisbabámnak márka hamarosan az 1. szülinapját ünnepli és azt gondolom, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy idáig sikerült eljutnom. Természetesen még nagyon sok munka van hátra...
 
- Mik a terveid a következőekben? Vannak új ötletek, megvalósítandó tervek?
Mindig vannak új ötleteim és terveim. Van egy új termékvonal amit szeretnék bevezetni, de ez komolyabb előkészületeket kíván.. 
A terveim közt szerepel még, hogy a HamiKabit egyre több bölcsőde és bababarát szálloda/étterem is használja majd.
 
Örülök, hogy így bejött ez a nagyszerű, egyedi ötlet. Bevallom én is sokat küzdöttem három csemetémnél az etetéskor a tisztaság megtartásáért és megsúgom, rendszeresen veszítettem. Jól jött volna egy Hamikabi nekem is. Ha netán lesz negyedik csemete, amit kizártnak tartok, tuti benevezek egy partedlire, Hamikabira. Ha ti még előtte álltok, jó szívvel ajánlom Eszter termékeit és szépséges weboldalát a Kisbabámnak oldalt is. Köszönöm az interjút!
img_2295-2.JPG
img_6868-2.jpg

Mini interjú Rácz-Stefán Tiborral

r.jpg

Rácz-Stefán Tibor elég termelékeny író. Számos könyve jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Első regénye 2011-ben került az olvasók elé nagy sikerrel, melyet több kötet követett. Fogadj el!,Túl szép, Mikrofonpróba, Kapcsolatpróba, Élni akarok!, illetve olvashattátok novelláját a Meghitt pillanatok és az Érints meg! antológiákban is. Idén ősszel újabb könyv várható tőle, Pokolba a jópasikkal! címmel.

Így ír az oldalán magáról és az írói státuszról, könyveiről:

„Túl sok embert érint a kirekesztettség” – egész életem során ezt tapasztaltam. Az írásaimban is ez a központi téma, és egyben remélem, segíthetek az embereknek.  Bízom benne, hogy a könyveimmel én is segíthetek másoknak, vagy önmaguk elfogadásában, vagy abban, hogy felismerve a jeleket segítséget nyújthassanak a környezetükben lévőknek.

Bevallom, még nem olvastam tőle, de mindenképp sorra veszem majd könyveit. Egy nagyon klassz Könyvmolyképző Blogger nap keretein belül válaszolt eszementnél eszementebb kérdéseinkre nagy türelemmel. Persze nem bírtam kihagyni és jómagam is bombáztam, de más bloggerek izgalmas kérdéseit is olvashatjátok majd. Fogadjátok sok szeretettel a miniinterjút tőle.

Új könyv és film illata bloggere azt kérdezte, amit én is fel szoktam tenni:

Mi volt az a fontos esemény az életed során amely elindított téged az írói pályán?

Jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ. Szerintem azért lehet ez, mert nem egy nagy dolog történt, hanem sok kicsi. Általános másodikban tetszett a tanárnőmnek a kis hableányos sztorim. Jókat szórakoztam, amikor 15 éves "blog-telenovellákat" írtam és szerettem a visszajelzéseket olvasni. Élveztem, mikor forgatókönyvekkel szórakoztam. A 13 okom volt és a Sohonyai Edit kötetek után bizsergett bennem a vágy, hogy márpedig én is írni akarok.
Valahogy úgy képzelem, hogy volt egy pohár, a sok minden pedig cseppenként telítette meg, így végül kicsordult, és nekiálltam 2010 környékén regényt írni.

1154480_3.jpg

Miért pont az írást választottad?
Mert ha eszembe jut egy történet, még most is szinte feléget a vágy, hogy kiírjam magamból. Nem egy olyan sztori van, amin évekig agyalok, és ezeket aztán különösen jó végül papírra vetni.

Ha egy könyvet választhatnál, amit magadra vihetsz egy lakatlan szigetre, melyik lenne az?

Túlságosan racionális vagyok, így mindenképpen valamilyen túlélőkönyvet választanék, az talán életben tartana egy ideig.

Szoktál újraolvasni köteteket?

Nagyon ritkán. Annyi a jó könyv, olyan kevés az idő, így inkább az új élményekre hajtok, mintsem a régieket éljem újra. De persze vannak olyan könyvek, amiknél megvolt az újraolvasás. A szolgálólány meséjét például 15 évesen olvastam először, majd tavaly 30 évesen másodszor. Megdöbbentett, hogy mennyire más élmény volt mindkettő.

A negatív kritikákat hogy tanultad meg kezelni?

Ez sosem egyszerű kör, idő kellett hozzá. Ma már eljutottam arra a pontra, hogy elolvasom, kielemzem, amit tudok, hasznosítok belőle, a többit igyekszem elengedni.

Kezdő íróknak adhatnál tanácsot, mi volna az?Olvassák el Varga Bea írós könyvét, mert rengeteg mindent tanulhatnak belőle.

Ugyan ez blogírásnál. Milyen tanácsot adnál egy kezdő blogírónak?

Merjen őszinte és eredeti lenni. Az olvasókat ez fogja meg a legjobban - szerintem

Milyen zenéket szeretsz hallgatni?

Átlagos pop dalokat, ritkán mászom túl a komfortzónámon.

covers_328179.jpg

Alapvetően magyar vagy külföldi írókat olvasol leginkább?

Minden évben arra törekszem, hogy legalább az olvasásaim 20%-a magyar írótól legyen. Idén eddig 66 könyvet olvastam, abból 13 volt magyar, szóval 19.5%-on állok, éljen.

Volt olyan könyv, ami akkora csalódás volt, hogy elment a kedved egy időre az olvasástól, esetleg ízekre szedted volna a kötet hibáit?

Persze, volt bőven! De nem szeretném megnevezni, mert pl. van olyan könyv, amit nagyon utálok, a molyon viszont 88%-on áll, tehát a többség nagyon szerette. Így nem akarom elvenni senkinek sem a kedvét tőle, mert simán lehet, hogy velem ellentétben imádná.

Mit gondolsz a magyar írók helyzetéről? Nehéz ma befutni? Megélni az írásból?

Magyarországon nagyon kevés ember tud megélni az írásból, nekem se megy. Aki ír, az nagyrészt szerelemből teszi, mint ahogy én is.
Befutni nehéz-e? Jó kérdés. A közösségi média jó használata mindenképpen segítség lehet, de persze az ember könnyen sok tud lenni, engem is jó páran utálnak.

 1572244_3.jpg

Hogyan épülnek föl a könyveid? Megkomponálod gondosan, előre jegyzetelsz, vázlatokat készítesz, olvasol a témában, kutatsz vagy ihlet alapján, érzésből?Fejben kidolgozom a karaktereket, a történet csomópontjait, meg kell lennie a közepének és a végének is. Aztán leülök, elkezdek írni, hagyom, hogy a karaktereim vigyenek előre. Aztán kiderül, hogy az alapkoncepcióm rossz, írhatom át az egészet, és sodrom az árral. Vázlatot csak akkor írok, ha a kötet háromnegyedénél tartok, az segít a lezárásban, és hogy ne írjam túl a könyvet.

Van kedvenc napszakod, helyed, ahol írsz? 

Mennyire nehéz az írást a munka mellett besúvasztani az idődbe?
Általában este szeretek a legjobban írni. Munka után nagyon nehéz, különösen mert képernyő előtt dolgozom. Így sokszor kevesebb időm és erőm jut az írásra, mint szeretném.

Van olyan műfaj, ami messze áll tőled, sosem írnál könyvet belőle vagy ellenkezőleg, olyan, amiben kipróbálnád magad?

Olvasóként nagyon szeretem a disztópiákat, próbáltam írni egyet, de nem jött össze. Szerintem krimit vagy horrort se tudnék, legalábbis most úgy érzem, aztán egyszer lehet játszadozni támad kedvem.
Miben próbálnám ki magam? Talán egy keményebb, rázós könyv-szerű történetben, az nagyon érdekes írói játék lenne.

Mely írók formálták a stílusod, voltak rád hatással?

Íróként a legnagyobb hatással rám Jay Asher és a Tizenhárom okom volt, életem egyik legfontosabb könyveként tartom számon. De anno Sohonyai Edit és Rowling kötetei is sokat adtak, újabban pedig Angie Thomas volt rám nagy hatással.

ReAd-blog

covers_456957.jpg

 

Gyerekbarát lázcsillapítás

fever-3063126_640.jpg

Nem vagyok az a klasszikus megmondó anyuka, a blogom sem erről szól. Viszont most az egyszer kivételt teszek, arról írok, én hogyan csillapítok lázat. Csak egy apró trükk, ami jól jöhet néha napján, beválhat talán nálatok is. Nem mondom, hogy feltaláltam az évszázad ötletét, de hátha neked még nem jutott eszedbe eddig.

Sajnos nagyon is aktuális a téma. A hosszú hétvégét itthon töltjük, a hétvégi nyaralás is lemondásra került. Három gyerkőcből egy magas lázzal fekszik, egy valamitől kiütéses, a harmadiknak pedig a torka fáj és az orra van bedugulva. Gondolom nem kell sokat várni rá és a két kevésbé beteg is belázasodik. Nagyszerű elfoglaltság állatkert, pancsolás, kirándulás helyett. De ez van, ezt kell szeretni. Mindhárom manóm máshogy reagál a lázra. Az egyik gyerek hisztis, sírós, matrica gyerek lesz, akinek semmi sem jó. A másik fekszik és aluszékony egész nap. A harmadiknak pedig ha felmegy a láza, rögtön fájnak az izületei, izmai.

Most az a nézet van, hogy nem csillapítunk lázat, csak ha nagyon muszáj. Bevallom én sem szeretek rögtön gyógyszert adni nekik, csak ha elkerülhetetlen. Nagyon jó, hogy e felé megy el a mai orvoslás. A gyógyszert csak akkor, ha tényleg kell, addig ne!

Legtöbbször átalusszák, kifekszik, kapnak sok teát, folyadékot, pihennek. Ha már nagyon tarthatatlan az állapot, akkor egy kis cselhez folyamodok. Régen nagyanyáink hideg vizes borogatást készítettek a lázas betegnek, priznicet. Még én is borogatva lettem gyerekkoromban, ha lázas voltam. Milyen jó is volt a meleg takaró alatt, hideg borogatással és anyukám kezével a homlokomon lábadozni. Egy kis tea, mesenézés és hamar rendbe jött minden. Ezt a módszert egy kicsit továbbfejlesztettem és összekötöttem egy kicsit kellemesebb időtöltéssel. Melyik gyerek nem szeret pancsolni? Az enyémek elmennének vízicsibének is. Így teletöltöm a kádat nekik normál hőmérsékletű vízzel, rengeteg habbal és jó sok vízi játékkal. Jól elpancsolnak, élvezik, nevetgélnek és észre sem veszik, hogy hűl a víz, ami húzza le a lázukat is. Persze nem hagyom jéghidegig hűlni azért, csak langyosig. Ha ez után sem megy le a lázuk és még mindig rosszul érzik magukat, na akkor jöhet a gyógyszer, ami nem ördögtől való persze, de első körben érdemesebb más dolgokkal próbálkozni.

bath-1517726_640.jpg

Nektek vannak ilyen jó kis praktikáitok, amik beválnak és rendszeresen használjátok őket? Szívesen meghallgatnám. Gyűjtöm a házi praktikákat.

Nem is olyan rossz dolog visszanyúlni a múltba és az akkor bevált technikákat alkalmazni, ugye?

ReAd-blog

cold-1972619_640.jpg

A zene, az kell!

Zeneileg mindenevő vagyok. Szeretem a latin dallamokat, a dallamos popzenét, a rock klasszikusait és még sorolhatnám napestig. Kevés zenét nem hallgatok meg. Egyedül a lagzis zenéktől ráz ki a hideg talán, azokat nem hallgatom sosem. Hogy a hosszú hétvége jó legyen, ma tíz kedvenc zenémet gyűjtöttem össze nektek klippekben. Mondom 10!

Bloggerképző 30 napos kihívásának egy feladata volt, csak lemaradtam róla. Most pótolom.

A válogatásom igen sokszínű lesz, igyekeztem úgy alakítani nektek. Roppant mód nehéz volt csak tíz zenét kiválasztani, hiszen rengeteg zene visszatérő az életemben, ad valamit hozzá. Gyakran hallgatok zenét blogírás közben. Itthon sokszor szól valami muzsika háttérzajnak. El sem tudnám képzelni az életem dalok nélkül. Felvidítanak, megsiratnak, megvigasztalnak, ringatnak, feldobnak...Szerencsére gyerekeim is meghallgatnak mindenfélét és férj befogadó képessége is igen tág, így néha itthon Yiruma zongoraműi szólnak, következő nap pedig kemény rock.  Szeretem azokat a dalokat, amiknek jó a dallamuk, fülbemászó szövegük van és mondanivalójuk. Néha ez sem kell, csak hallgatható legyen és jellegzetes.

Kíváncsi vagyok, nektek ezek közül melyik a kedvencetek?

A zene legyen veletek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi a szösz a Miniszösz?

 balna_doboz_1_2.jpg

Bölcsődét vagy óvodát kezd pár hét múlva a porontyod? Mert bizony nyakunkon az ősz, mi tagadás. Egyre jobban izgulsz, hogyan tudod majd elengedni a kezét, amikor búcsúzkodtok? Aggódsz, hogy lesz-e bizalma elmondani valakinek érzéseit az első hetekben, amikor nem leszel mellette? Akár csupa efféle kérdés izgágáskodik benned, akár magabiztosan vágsz neki - első avagy sokadik - csemetéddel a bölcsi-, illetve ovikezdés nem mindennapi kalandjának, szeretné megkönnyíteni a dolgod két anyatárs, Csibi Boróka illusztrátor és animációs rendező, valamint Levente Dorka, a Miaszösz textiljátékok tervezője és alkotója. Kéz a kézben megálmodták és létrehozták számodra, gyermekeid számára az új, apró kis családtagot. Ez a derűs kis Miniszösz - aki ezúttal zsebtündér, zsebmackó, zsebibálna, illetve zseboroszlán formáját ölti - mindenhol veletek lehet már a bölcsődei vagy óvodai évkezdést megelőző hetekben, napokban is. Megtaníthattok neki mindent a családotokról, az otthonotokról, elmondhatjátok neki a titkaitokat, örömeiteket, félelmeiteket. Amikor pedig eljön a pillanat, hogy csemetédtől hosszabb-rövidebb időre el fogsz búcsúzni, vele lesz a zsebszösze apró otthonában - mely egyben a Ti otthonotoknak egy szeletkéje - és bármikor kisfiad vagy leánykád fülébe súgja újra kedves szavaidat, emlékezteti a közös élményekre, megérti kisgazdája akár ki sem mondott szavait is. Egy igazi, bizalmas kis barátot adunk át Nektek!

Miniszöszeink csodás hangulatú, tökéletesen egyedi, limitált példányszámban készülő, kézzel festett fa dobozkákban laknak. Készítsetek számukra ágyneműt, apró ennivalót, alvótársat! Ezek az együtt megalkotott kiegészítők még személyesebbé teszik majd Miniszöszötöket, csakúgy, mint az otthonául szolgáló dobozkát. A Miniszösz mindenhová magával viszi az otthonát. Ha pedig kuckója a Ti otthonotoknak is részévé válik, akkor a Te csemetéd is ezután mindig magánál fogja hordani a családi fészek egy szeletkéjét! A dobozlakó Miniszösz házikó-ágyikójával együtt pillekönnyű és kényelmesen belefér egy kis hátizsákba. Kedves társ lehet bárminemű új helyen való alváskor, nagyszülőknél, barátoknál, hosszabb utazás alkalmával vagy éppen kórházi tartózkodás esetén is.

Miniszösz zsebmedve - a klasszikus játszótárs, aki nem csupán mindenhová elkísér, de magával cipeli otthonod melegét is, hogy soha ne érezz ridegnek egyetlen pillanatot sem!

maci_doboz_1_2.jpg

Miniszösz zsebibálna - ha egy bálna elfér a zsebedben, akkor miért ne lehetne veled mindenhol az otthonod és a családod is? A fenti képen látható.

Miniszösz zsebtündér - jókedvet varázsol, éneket duruzsol, megcirógat és még akkor is, amikor anya vagy apa nincs melletted!

lany_doboz_viragok_2.jpg

Miniszösz zseboroszlán - hogy mindig legyen kéznél egy maroknyi bátorság!

 oroszlan_doboz_1_2.jpg

 

 

 

 

Válaszd ki a Neked legjobban tetszőt, 2019. őszére készült limitált szériából

A doboz mérete: 12x7cm és 5cm magas

Anyaga: fa, kívül akrillal festett, lakkozott

A Miniszöszök mérete: Tündér: 10 cm, Medve: 9 cm, Bálna: 10 cm, Oroszlán: 11 cm

Anyaga: filc (60% gyapjú, 40% műszál)

Ahol megtalálható a nektek tetsző Miniszösz: ITT

#szponzorálttartalom #gyerekjáték #ovi #bölcsi #suli #miniszösz #játék #gyerek 

 

 

 

 

 

Fogadd el!

A dicséretet mindig, minden körülmények között fogadd el!

mirror-3969456_640.jpg

A nő kiszállt az autójából. Megigazította a szoknyáját, majd magához vette a kulcsát, pénztárcáját, iratait, táskáját. Elindult a megbeszélt randevú helyére kissé bizonytalanul. Nem érezte magát elég csinosnak. Hiányzott a magabiztossága. Talán akkor fogyott el, mikor anya lett. A férfi már várta. Több mint 15 éve a felesége a nő, de még mindig olyan szépnek látja, mint amikor megismerte. Most is elámult, mikor meglátta. Változott az évek alatt, de csak szebb, érettebb lett, mint egy jó bor. Köszönés után rögtön hangot is adott e gondolatának. 

-Szia. Nagyon csinos vagy ma.

- Szia. Á. Ezer éves gönc van rajtam. Nem volt időm kifesteni magam, a körmömön sem a legszebb már. Siettem, hogy ide érjek, nem volt időm magamra.

Mi történt? Egy nő bókot kapott a párjától, de az elhárította, szabadkozott inkább. Ismerős beszélgetés? Napjában ezerszer hangzik el ez a párbeszéd vagy különböző variánsai. Elfelejtettük elfogadni a bókokat. Régen természetes volt, ma már fura, ijesztő. Talán a magabiztosságunkkal távozik a bókok elfogadása? Meglehet. Van, aki olyan könnyedén fogadja, mint a levegővételt, de neki süt minden mozdulatából az önazonosság általában. Másnak nehéz elfogadni a dicséretet. Pironkodva veszi tudomásul, esetleg még hárítva is, hogy" dehogy"! Pedig DE! Egy átlagos nő is szép a maga valójában, nem csak a celeb, a szépséges színésznő, a fiatal lányka, az agyonszépített, a retusált fényképen szereplő nő, az aki szerencsés adottságokkal születik és szép mindenféle tennivaló nélkül, esetleg az a nő, aki igenis sokat dolgozik a szépségéért, úgy gyönyörű... Az átlagos is lehet szép. Az átlagtól eltérő is van, akinek gyönyörű. 

Egy anya, egy idősebb nő, egy fiatal lány. Mindben ugyan az a közös. Szépek a maguk nemében, úgy, ahogy vannak. Csak nem hiszik el magukról. Mikor mások gyönyörűnek tartják őket, akkor sem merik remélni, elhinni azt.. Egy átlagos férfi kissé borostásan, kopaszon is lehet szép, nem csak a kidolgozott izmokkal rendelkező Adonisz. Elhiszi magáról? Nehezen. Egy kialvatlan, karikás szemű anya is csodaszép, a szemében csillogó szeretettől, még ha nem a legjobb passzában is van jelenleg. De mindkettő valakinek igenis szép! 

Bevallom, magam is hiján vagyok az önbizalomnak, nehezen fogadom el a kimondott dicséretet, bármiről legyen szó. Fura érzés bókot kapni, még a férjemtől is. Valahogy rögtön bekapcsol a vészcsengőm. Valamit biztos akar, azért mondja csak vagy úgysem gondolja komolyan. Nem érzem jogosnak semmilyen körülmények között sem. Pedig nem annyira nehéz elfogadni, fogadni és kinyögni egy "köszönömöt". Rögtön mindketten jobban érezzük magunk tőle. Ha többször hallunk dicséretet, akkor az önbecsülésünk is nő általa, egy idő után el merjük hinni. A bókot adó is elbizonytalanodik, ha nem akarják elhinni azt, amit mond. Leszokik róla, ha elhárítjuk a megköszönés helyett. Rossz érzése lesz tőle, pedig jót akar csak.

A szépség amúgy is relatív. Van akinek a vékony, magas, szőke nők tetszenek, míg másnak az ellentéte, a husis, barnák. Valaki az izmos pasikat szereti, mások jobban szeretik a mackós alkattal rendelkezőket. Ami nekem tetszik, másnál nem biztos, hogy ugyan azt a hatást váltja ki. A nagy betűs SZÉPSÉG, múlandó dolog. Valakinél egyszer azt olvastam, hogy a tudásért dicsérjünk, nem a kinézetért. Szerintem meg igenis kell a kinézetet is dicsérni, de nem csak a tökéleteset. Rengeteg dologban, emberben látom a szépséget. Látom egy jól sikerült sminkben, egy fáradt, de üdvözült mosolyban, egy boldogságot tükröző szemben, egy frissen fodrásztól érkezett frizurában, egy jól sikerült ruhaválasztásban, egy nagyszerű fényképben...

Sokszor önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk, hisz ostorozzuk magunk, gyalázzuk a testünk, kinézetünk. A legnagyobb kritikusai vagyunk magunknak. Még ott is hibát találunk, ahol más semmit sem. 

Családi fénykép, melyen ott virít a család apraja-nagyja, csak anya bújuk meg leghátul, esetleg pont ő a fényképező alany. Elbújik a világ elől. Vagy ha ki is merészel tenni olyan képet, ahol a családdal van, akkor is szabadkozik. "Engem ne nézzetek. Milyen fejem van már? Látszik, hogy alig aludtam. Nem a legelőnyösebb ruhát kaptam magamra, kisminkelve sem vagyok..." Ismerős, ugye? 

Pedig mi átlagos emberek, nők, anyák, is szépek vagyunk valakinek, mint ahogy az átlag férfiak, apák, fiúk is azok (bár férfira azt mondani, hogy szép, még mindig furcsa számomra, csinos, elegáns, nett szóhasználatot hamarabb preferálom). El kell hinnünk,ha dicsérnek. Nem a hátsó szándékot látni, hanem értékelni és elfogadni azt. Lehet, hogy tényleg úgy gondolta a bókot adó, lehet hogy nem. De fogadjuk el, töltekezzünk belőle, higgyük el. 

Egyébként fura dolog, ám a férfiaknál talán kevesebb az önbizalomhiányos egyed vagy ők könnyebben veszik ezeket a dolgokat, ott kevéssé látom ezt. Tényleg így van szerintetek? A férfiakba több önbizalom szorult? Megingathatatlanok? Mi nők vagyunk azok, akik nehezebben veszik ezt a dolgot? Könnyebben elbizonytalanodunk önmagunkban, nem tetszünk magunknak, túlgondoljuk? Bár férfiaknak kevesebb az esély bókolni, de lehet nekik is. 

ReAd-blog

girl-3180072_640.jpg

Csillaghullás

Avagy Mayerék csillaghullást néznek /bohózat/

purple-690724_640.jpg

Minap szembe jött velem egy cikk, hogy éjszaka gyönyörű csillaghullás várható. Láttam párás szemeimmel, ahogy fekszik a család egy pléden és a mesés látványban gyönyörködik. Ez aztán a jó kis családi program. Megmutatjuk a gyerekeknek, milyen szépséges a világmindenség, az ég, a csillagok. Nosza, vigyük véghez. Mi gond lehet? Persze nem számoltam azzal, hogy három kisgyerekkel nem lesz ez oly egyszerű, azzal meg pláne nem, hogy nálunk semmi sem megy zökkenőmentesen. Vigyázat, bohózatba illő jelenetek következnek.

Este beharangoztam, hogy csillaghullás várható este. Gyerekek lelkesen fogadták az ötletem, hogy lessük meg. Vacsora, fürdés, majd kiültünk, várni a nagy sötétséget és a hullócsillagokat. De még teljesen világos van és a nyakunk is berozsdásodik, ha így nézzük. Kerestünk egy plédet. Leterítettem. Az első hely persze nem volt jó, mert füves és hangyák, bogarak másznak ránk és mindenféle meztelen csigák, meg házasak. Akkor a betonra terítem. Legalább jó meleg, bár nem kicsit kemény. Mindegy, jó lesz így. Még mindig nincs teljesen sötét, akkor csendesen várakozzunk. Mondd ezt három 8 év alatti gyereknek. Ugye, hogy ugye? Lehetetlen vállalkozás. A mozgásérzékelős lámpa is minduntalan bekapcsol. Jó, elmegyek kilövöm valahogy, hátha addig nem gyilkolják le egymást. Lámpa megoldva. Végre sötét kezd lenni. Az egyiknek pisilnie kell. Majd a másik szomjas lesz. Na és ezzel nem számoltam, megérkeztek a szúnyogok. Újabb kiruccanás a lakásba, szúnyogirtó keresésre. Befújok mindenkit, magam is. Ne, a szádba ne fújd, az arcodra sem. Irány arcmosás. Végre újra a pléden vagyunk. Ekkor harc kezdődik azért, hogy ki feküdjön mellettem. Még jó, hogy két oldalam van. Nagy nehezen megegyeznek.

Hol vannak már a hullócsillagok? Ezek a szúnyogok nem ismerik az ellenük készült sprét? Továbbra is csípnek, nem kicsit. Két csacsogás között egy-egy csattanást hallhatunk, mindenki csapkodja a zümmögőket. Nem adják föl a fránya vérszívók.

Férj kicsattog: Van már csillaghullás? Éjfélre mondják csak - majd angolosan távozik, én nem etetem meg a szúnyogokat- beszólás kíséretében. Hogy milyen igaza van!

Végre egy hullócsillag. Persze egyik sem oda figyelt, ahova kellett volna. Legkisebb már szuszog a hónom alatt. Bőrön keresztül nézi a csillagokat. Nagyobbak is megunják a várakozást. Végül nem tudtuk meg, volt-e csillaghullás vagy sem, de vicces másfél órában volt részünk, annyi szent. Én kívánhatok egyet, mert ha minden igaz, láttam az egyetlen elhúzó fénycsíkot a fejünk felett. Remélem nem a megfázásom miatt látott fény volt az sem, hanem hullócsillag. Éjfélkor már a francnak sem volt kedve kimászni a puha ágyból némi csillagokat lesni. 

Ti láttatok hullócsillagot?

-Mayerék-

ReAd-blog

boy-1300401_640.png

A megszokottól eltérő is lehet jó

Szurovecz Kitti: A ​sokszívű

67932112_2471350729591593_2976166011163639808_n.jpg

 Könyvjelző: Gubancékszer

Kittivel, az írónővel nemrégiben interjút készítettem, amit itt olvashattok utólag, ha lemaradtatok róla. Ennek az apropóján olvastam el, még a készülő riport előtt ezt a könyvét és egy másikat is, hogy jobban megismerjem. Eddig nem volt időm írni róla, de nem szerettem volna elmulasztani, mert nagyszerű, ajánlásra érdemes kötetek, így pótolnám a mulasztásom.. Az írónő izgalmas témákat boncolgat a könyveiben, amiket alaposan körbe is jár, utána megy a dolgoknak, első kézből kérdez érintettektől. Ezért annyira valósak, érhetőek és érdekesek talán az eddigi kötetei. Nem csak hasraütésszerűen megírja a gondolatait, nem ítélkezik, nem mondja meg, nekünk mit kellene éreznünk olvasás közben, hanem a főhősök szerepébe képzeli magát, átérzi az ő gondolataikat, érzelmeiket, közelebb hozva őket hozzánk soraival.

A sokszívű egy olyan közösséget mutat be, a poliamoriát, ahol egy ember több embert is szerethet. A poliamoria egy mindenki beleegyezésén alapuló szerelmi közeg több ember között, nem csak két féllel működő szerelmi, testi kontaktus. 

Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen van a világon és működőképes. Kitti könyve olvasása előtt. Nem mondom, hogy nem hallottam róla sosem, de valami távoli exotikumként vagy olyan esetekben, ahol nem mindegyik fél tudott róla. Tele voltam előítélettel és fenntartásokkal. Két ember közötti szerelem is kompromisszumok, alkalmazkodás tömkelege, olykor nehéz, veszekedés, vita, megbeszélés, sértődés, boldogság, mosolyok és könnyek sokasága, hát még több ember között...Nem mondom hogy értem, azt sem, hogy csuda klassz dolog és megéri, így az olvasás után sem. Azt viszont tudom már állítani, hogy megértem, hogyan jön létre egy ilyen kapcsolati háló, hogy működhet jól vagy kevésbé jól és kiknek ajánlott. Én most sem tudnám ezt fenntartani, nem tudnék így szeretni vagy szeretve lenni. Ahhoz túlságosan féltékeny, birtokló vagyok és egy ember kapcsolata bőven elég a számomra, szétszakadnék lelkileg, ha több emberre kéne figyelnem egy kapcsolatban. De már elfogadom, hogy valaki így is érezheti jól magát. nem irigylem egyik felet sem, mert hatalmas zsonglőrködéssel lehet csak jól megtartani a kapcsolatot úgy, hogy senki sem sérüljön.

Na és akkor nézzük a könyvet. Az írónő érzékletesen írta le a főszereplő rácsodálkozását, ismerkedését ezzel a világgal. Az elején unszimpatikus is volt, hogy játszott a két férfival a főhősnő és utána sem volt fáklyás menet az útkeresése, de végig fent tudta tartani az érdeklődésem a könyv, nem tettem le. Annabella, a főszereplő lány csak biztonságot akar, szerelmet, végül ezt két férfitól kapja meg teljesen különböző módon, így maga is kétfelé szakad. Két énje van, amit nem könnyű fenntartani sérülés nélkül. Végül történik valami olyan dolog, aminél rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább, vállalnia kell önmagát és ehhez megtalálni pontosan ki is ő, milyen pontosan. Fájdalmas árat fizet érte, de végül megleli mindazt, amit keres. Az út a poliamoria zavaros útvesztőjén keresztül vezet, egy olyan közösség közé, akik szívélyesen fogadják, ám maguk is számtalan titkot cipelnek, mindenkinek van egy apró rejtegetnivalója.  Az elején nagyon nem szerettem Annabellát. Sajnáltam a két fiút és őt is a kialakult helyzetért. aztán szép lassan a szívembe lopta magát esendőségével, hibázásaival. Kitti nagy varázsló, meg tudta szerettetni velem, gőzöm sincs hogyan, mert nagyon nem szerettem volna. Nagy utat jár be a főszereplőnk és megleli önmagát. A jellemfejlődés szépen nyomon követhető.

A mellékszereplők is nagyon jól felépített, izgalmas karakterek. Volt akivel ugyan úgy jártam, mint Annabellával, nem kedveltem, a végére pedig megváltozott a véleményem róla. A másik véglet is igaz volt, aki az elején szimpatikus volt, azt a végére már annyira nem kedveltem. Érdekes dolog ez.

Ne ítélj elsőre! De hát ugye mi emberek szeretünk az első benyomás alapján ítélkezni. Itt bizony ki kellett zárni az ítélkezést, amennyire csak lehet. Tudod, mondhatod azt, hogy te maximálisan toleráns vagy, de gondold végig, mindig, mindenben, mindenhol? Egy kicsit sem csúszott föl a szemöldököd egy-egy eset kapcsán? Bevallom, itt  megdőlt a szerintem nagyon toleráns tudatom és kicsit elszégyelte magát. nem mindig vagyok elfogadó és hamar ítélkezem, ez már a szereplők kapcsán is kiviláglott. Ezentúl jobban odafigyelek rá, hogy ne legyen így.

girl-2696947_640.jpg

Nita könyvmoly nagyszerűen leírja a könyv lényegét, mindent elmondva:

"Kitti felnyitja a szemünket, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem a szivárvány összes árnyalatában ragyog. Megmutatja, hogy lehet máshogy is élni, s hogy lehetséges boldognak lenni akkor is, hogyha az ember éppen a sokszívűek közé tartozik."

balloons-1869790_640.jpg

Szerettem a könyvet a meredek mondanivalójával együtt. Szeretni és szeretve lenni, mindenkinek úgy, ahogy neki a legjobb. A többihez a külső szemlélőnek semmi köze.

Azt hiszem, két nap alatt kiolvastam, mert érdekelt minden szereplő sorsa, a végkifejlet, mindenkinek boldog zárás jut-e. Szerettem a kötet által ért impulzusokat, felismeréseket. a gyors lüktetést, az írónő stílusát, a párbeszédeket, az elgondolkodtató, érzelmes sorokat, a leíró részeket. Azt pedig különösen, hogy tényleg nem ítélkezik az írónő, hanem egyszerűen leírja a jó részeit és az árnyoldalait is a poliamoriának.

Ami nem tetszett és érzéseim szerint teljesen felesleges volt, az a krimiszál. Nem volt kellően kifejtve, nem adott a könyv mélyre menő lelkizése, a világ bemutatása, a karakterek jellemfejlődése közepette semmi pluszt a könyvhöz. Simán elhagyható lett volna. 

Hogy kinek ajánlom az olvasását? Az elfogadóknak, az előítéleteseknek, a szerelembe esőknek, a szerelembe nem esőknek, az útkeresőknek, a megállapodottaknak, egyszóval mindenkinek.

Nem csak szórakoztat, hanem elfogadásra is tanít a történet. Megmutatja, hogy a világ milyen sokszínű és a szerelem milyen csodás is lehet, ha megtalálod azt, akit a sors neked szánt!

Fülszöveg:

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… 
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?

352 oldal · 
ISBN: 9789632937229
Könyvtári olvasmány
ReAd-blog

Kovács Andrea: Mackógyógytorna ​a mozgásfejlődés harmonizálásásra

Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz a csemetéddel

covers_549503.jpg

Mikor megszületett Daniella, az első gyermekem, bajban voltam, mikor mit kellene csinálnia, azt jól teszi-e és a megfelelő időben végzi-e. A védőnő, gyerekorvos sokat segített, de szerettem volna nyomon követni én is alaposan a fejlődését, elbizonytalanodásaimat kiküszöbölni valahogy. Akkor mit nem adtam volna ezért a kötetért. Amúgy is sérülékeny, nehéz időszak, ami rengeteg kételytől, önmarcangolástól hangos, nem csak a rózsaszín pillangóktól és örömtől, szeretettől. Jó lett volna egy útmutató, de nem volt. Rengeteg kérdésem jutott az eszembe nap, mint nap, amit nem volt hol megnézni, ez ügyben illetékeseket pedig nem szívesen zargattam állandóan velük. Azt kell mondjam, a könyv nagyon hiánypótló.

67737889_2462942573765742_4236012620684984320_n.jpg

A könyv világos útmutató, válasz a kérdéseinkre, segítő jobb anélkül, hogy hosszú időt lekötne az olvasása. Eloszlatja a kételyeinket, segít és nem azon a tenyérbemászó, "megmondomatutit" módon. Alapos kutatás lehet mögötte és a pici gyerekek ismerete is. 

Könnyen átlátható szerkezet, érthető, világos tennivalók és a hozzá tartozó magyarázat, korcsoportra való lebontások, kivitelezhető feladatokat tartalmaz a könyv. Nagyon jól magyaráz, leírja, hogy mely korban mit kellene nagyjából csinálnia a csemetének, hogyan tudunk segíteni neki a fejlődésben, de azt is írja, hogyha egy kicsit eltér az átlagtól, az sem baj. Lehet, hogy valamit később, míg mást korábban fog tenni a csecsemő, ez teljesen normális dolog. Nincs bűntudatkeltés a könyvet olvasóban, ha valamit nem csinál még a csemetéje. Nem kér számon, nem utasít, partnernek nézi az anyukát a könyv írója. Ennek kifejezetten örültem.

68507306_2462940273765972_7359144900819943424_n.jpg

A legtöbb hasonló könyvnél az illusztrációk, segítő magyarázatok nem működnek, egyszerűen nem látja át az ember, mit kell tennie. Itt jól összehangolták a kettőt és érthető, mi a feladatunk. Az illusztrátort külön dicsérném, mert szépek a képek benne, nem lebutítottak, de túl sem rajzoltak, hogy elvonják a könyv mondanivalójáról a figyelmet.

Igazán remek kis könyv lett. Számos pluszt ad az olvasónak a mozgásgyakorlatokon kívül, táblázatokat, mozgásfejlődésről ad pár tippet... A stílus megnyerő, olvastatja magát. Nincs túlírva, nem nyájaskodik. Igazán szerethető könyv.

Köszönöm szépen az írónak a kötetet. Tovább is adományoztam az engedélyével a védőnői szolgálatnak, ahol a legjobb szerepet fogja betölteni, más anyukáknak hoz majd segítséget. 

Fülszöveg:

E könyvben 21 évnyi tapasztalattal rendelkező gyermekgyógytornász állította össze a gyakorlatokat, amelyek otthon, eszközök nélkül végezhetőek el. A 60 szemléletesen megrajzolt babatorna-gyakorlat mellett számos „hétköznapi” tanácsot, mozgásfejlődési táblázatokat is találnak.

112 oldal 
ISBN: 9786150049717

A könyvelő is ember

web_feature_logo-01.jpg

„Gyermekkori álmom váltom valóra, minden nap”- kezdi mondanivalóját Vörös Rita, aki könyvelő, adótanácsadó-TB szakelőadó és anyuka is egyben. Számomra hihetetlen és meglepő, hiszen a számok nem igazán a barátaim, ő pedig azok között él mindig, ráadásul imádja a munkáját.

 Mesélnél a munkádról, magadról?

Vörös Rita vagyok. Könyvelő - adótanácsadó-TB szakelőadó, vállalkozó és anyuka is egyszerre.  A könyvelőm.hu oldal és a Vörös Könyvelő Iroda tulajdonosa.

Gyermekkorodban is tudtad, hogy könyvelő leszel? Valami hatással volt rád, terelt e felé?

Egy film hatására lettem könyvelő. Gyermekkoromban megfogott egy történet, amiben a könyvelőnek nagy szerep jutott. Akkor eldöntöttem, hogy az leszek és kész. Így is építettem az életem sorról sorra, évről évre. Gimnázium elvégzése után egy két éves mérlegképes könyvelő suliba jelentkeztem. Némi munka után TB szakelőadó - bérügyintéző képzést végeztem.

Reál beállítottságú voltam mindig is, a matematika, a fizika, az informatika közel állt hozzám, így nem meglepő, hogy ez a hivatásom, semmi sem tántoríthatott el ettől.

Miért szereted a munkád?

Szeretek az az ember lenni, akinek a véleményét, tanácsát kikéri a vezető, aki segít a nagy döntések megszületése előtt, aki segít, ha baj van, de akkor is ott vagyok, ha valami jó történik. A könyvelés több a számok bűvöleténél és jogszabályoknál, kicsit pszichológus is vagyok.

Mivel jár az, ha valaki jó könyvelő akar lenni?

Tanulással és tanulással. A folyton változó jogszabályok miatt elengedhetetlen, hogy képbe legyek mindig. Sokoldalúnak kell lenni.

 Saját vállalkozást is indítottál Vörös Könyvelő Iroda néven. Mesélnél róla? Milyen volt önállósodni?

Gyors volt a váltás. Úgy éreztem jó lenne saját lábakon állni. 2012 -ben megérkezett az első csemetém, tudtam, ez az ideális időpont. Az otthon töltött idő alatt lesz lehetőségem meglépni a nagy vágyam, önállósodni. Gyermekem születése előtt 1 hónappal belevágtam a dologba. Nem csak anya lettem hirtelen, hanem vállalkozó is, de nem bántam meg. Szeretem, hogy önálló vállalkozást vezethetek. Igyekszem olyan emberekkel együtt dolgozni, akik nem szükséges rossznak, plusz költségként tekintenek a könyvelőre, hanem megértik, hogy az adótörvényeket nem én hozom, nem miattam ennyi vagy annyi az áfa/ járulék fizetendője, hanem segítő partnerként tekintenek rám.

- Egy jó könyvelő nem csak a számokkal foglalkozik, hanem az ügyfelekkel is, kicsit pszichológus is valahol. Ez mennyire megy neked?

Ez bizony igaz, nem csak a számokkal foglalkozik. Előfordul, hogy az ügyfélből barát lesz, így nem csak a számláit hozza havonta, hanem egy jó kávé mellett azt is elmeséli, ami épp a lelkét nyomja, de ezt is szeretem a munkámban.

konyvelom_logo-01.png

- Szokták az ügyfelek értékelni a munka, a számok, a papírok mögött álló embert, téged? 

Egy jó könyvelő - ügyfél kapcsolat alapja, hogy az ügyfél értékelje a számok, papírkupacok mögött az embert. Az ügyfélnek éreznie kell, hogy egy hajóban evezünk, egy ügyért dolgozunk. Ő, hogy nyereséges legyen a vállalkozása, fejlődjön, én pedig, hogy ennek a nyereséges vállalkozásnak az adóügyei rendben legyen.

- Nagy felelősség és nem csak a számokkal való játék a könyvelés. Ezt hogy tudod elviselni? Hogy tudod kikapcsolni? Hogy nem jár az eszed állandóan a munkádon, az aktuálisokon?

Amikor elkezdtem a vállalkozást, akkor tudtam, hogy nagyon nagy felelősség kilépni a munkavállalói létből és átlépni egy másik létbe, a vállalkozóiba.

Gyerekként is hiperaktív voltam, valamit mindig csináltam, így mindig kattogott / kattog  az agyam, ha nem épp az aktuális határidőn, akkor valami újdonságon. Szerencsére ebben remek partner a férjem. Ő a kreatív a családban, én kocka.

- Van olyan visszajelzés, amit örökre a szívedbe zártál, a munkáddal kapcsolatban?

Igen, minden évben van olyan ügyfél, akivel együtt ünnepeljük az éves zárást. Van olyan ügyfél, aki egy forró nyári napon csak úgy beszalad az irodába egy nagy adag fagyival. Ezek az apró kedvességek, visszajelzések, hogy nem csak a munkámat szeretik, de a sokan munka mögött álló embert is.

- Mit csinálsz, mikor nem dolgozol? Van olyan egyáltalán, hogy ki tudsz kapcsolni? Nagyjából 0-24-ben elérhetőnek kell lenned, ha jól sejtem. 

 Szerencsére ennyi azért nem. Hétvégén - ünnepnapokon nem dolgozom.  Muszáj pihennem olykor. Ilyenkor a családdal vagyok, gyerekekkel biciklizés, lovaglás, játék a teendőnk. És nyáron van két hét, amikor tényleg kikapcsolódom, valamilyen vízközeli helyen pihenünk közösen, ekkor semmi mással nem foglalkozom.

- A családod mennyire toleráns a munkáddal kapcsolatban? Kedvelik? Tudnak segíteni valamiben?

A gyerekek beleszülettek a rendszerbe, tudják, hogy minden hónap 12.-én és 20.-án, és májusban az éves zárás idején „anya többet dolgozik”.  Még a nyaralást is úgy szervezzük, hogy 20-a után 12-e előtt mindenképp. Ha mégis valaki lebetegedne a két dátum körül, anyukám vagy a férjem mindig segít.

- Hogyan tudod a munkát, a családot, a háztartást összeegyeztetni? Mi kell hozzá, hogy megfelelő arányban és mindegyikre elég időt tudj fordítani? Időmenedzselés?

Igyekszem ezt a hármat egyensúlyban tartani. Nem mindig egyszerű. A hét év alatt nagy gyakorlatra tettem szert és persze kell hozzá egy jó férj is, aki besegít.

. Mit kap az, aki hozzád betér, téged választ könyvelőnek?

Számomra fontos, hogy az ügyfél elégedett legyen, visszatérjen hozzám, de míg ott van, addig is jól érezze magát. Ezért egy külön kis gyereksarkot is kialakítottam. Minőség, precizitás, megbízhatóság.

67975374_482111172576921_236370518658252800_n.jpg

67426792_653734615037917_3376575040391741440_n.jpg

- Mit gondolsz, hol fogsz tartani 10 év múlva? Ebben a munkakörben dolgozol majd még? 

Szeretem az irodám, így ahogy van, nem vágyom ennél nagyobb irodára sok könyvelővel, alkalmazottal. Az iroda fejlődése természetesen adja, hogy szükség lesz bővítésre, de a családias jelleget túllépni nem fogjuk. Tapasztalataim szerint és ügyfeleim szerint is egy nagy irodában a futószalagon jövő menő ügyfelek elvesznek, nem alakul ki egy bizalmi viszony. Ami egy kisebb irodában könnyebben kialakul. 

Kevesen mondhatják el magukról, hogy amit megálmodtak szakmának, a gyerekkori álmukat, azt valóra váltották, nem tántorította el semmi őket, nem írt le az életük vargabetűket. Így mást el sem tudok képzelni.

 

Vörös Könyvelő Iroda

Több mint 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkezünk a számvitel, az adózás, valamint a könyvelés területén. Az elmúlt években megtapasztaltuk, hogy az adójogszabályok csak nekünk egyszerűek. Így igyekszünk közérthetően kommunikálni írásban és szóban is ügyfeleink felé a jogszabályi változásokat. Ügyfeleinkkel közösen, együttműködve, a törvényes keretek között törekszünk vállalkozásaik adóoptimalizálására. Így Ön nyugodtan koncentrálhat vállalkozásának fejlődésére,  mert irodánk folyamatos , naprakész, megbízható, tájékoztatást nyújt vállalkozása vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről.

ReAd-blog

 

 

 

 

Azok a bizonyos ruhadarabok, melyek sosem mennek ki a divatból

 

Gyerekkorom kedvenc ruhadarabja a kockás ingem volt, egy mellény és egy farmerdzseki. Nem most volt már, de e három ruha még mindig nem ment ki a divatból vagy ha igen (én nem vettem észre), gyorsan vissza is lopódzott újra. Most kettőről írok csak, a harmadik, a mellény egy külön bejegyzést kap a későbbiekben.

kockas-ing-kopott-hatassal-es-hosszu-ujjakkal.jpg

Fotó: Bonprix

Nézzük az előbbit. Egy kockás ing takar, kényelmes, puha, figyelemfelkeltő, vadóc. Egyfajta életérzést is megtestesít. Maga a stílus. Össze tudtok öltözni a pároddal, gyerekekkel akár. Szabadidő eltöltésére nagyon praktikus ruhadarab zsebeivel, kényelmével. Jól megválasztott kiegészítőkkel lehet vagány, rockeres, de nőies, csinos is. Illik hozzá sportcipő, de egy telitalpú, bakancs, balerinacipő sem akadály. Hosszabb változatban vagy rövid derékkal, fodrosan, esetleg bővebben. Övvel kihangsúlyozhatod a derekad, anélkül pedig elbújhatsz benne, mikor nincs kedved megmutatni az alakod. Kevés ennyire praktikus ruhadarab van, amit sokoldalúan ki lehet használni. Én imádom. Be is kell szerezzek egyet már a régi helyett.

hosszu-kockas-bluz.jpg

Fotó: Bonprix

A farmer örök ruhadarab. Akárhány éves is vagy, mindig jó választás. Szegecses, flitteres, rojtos, szakadt, sikkes, alakra szabott, bő, rövid, színes, mintás...

farmerdzseki-csipkebetettel.jpg

Fotó: Bonprix

Hinnéd vagy sem, farmerból készítenek cipőt, de estélyit is. A farmerdzseki szintén az a ruha, amit bármikor, bárhol el tudok képzelni. Kinézetének csak a képzelet szab határt. Magad is díszítheted, hogy személyesebb, jellemzőbb legyen rád. Nadrághoz, szoknyához hordható. Bármilyen cipő, szandál nem akadály számára, még papuccsal is hordható. Vannak olyan ruhadarabok, amik a szabvány mérettől eltérő embereknek nem állnak jól.

sztreccs-farmerdzseki.jpg

Fotó: Bonprix

Szerencsére a farmerkabát nem ez a kategória. Egy roppant előkelő vagy csinosan öltözködő vállalkozó hölgyön ugyan olyan jól mutathat, mint egy punk fiatalon vagy egy motoros rockeren. Éljen, éljen. Egy ruhadarab, ami eltörli a kor, stílus, a nem és anyagi javak, a különböző státusszal rendelkező emberek közötti különbséget. Univerzális! Strapabíró és nagy munkabírású. Ez az a ruhadarab, amit jól kihasználhatsz, évekig hordhatod, ha jó minőségűt választasz belőle. Van még ilyen ruhadarab, ami ennyire kihasználható és sokoldalú?

Személyes kedvencem egy nagyon nőies, farmer zakó, amit előszeretettel hordok. Na és a legújabb kedvencem egy farmer estélyi kalocsai mintával díszítve. 

66968948_2440456139347719_3649735793640996864_o_1.jpg

Fotó: Picikék fotó            Ruha: Adryproject           Dekoráció: LizArt Decor - Filc- és papírvirágok

Tudtad?

A farmernadrág eredete a 19.századra nyúlik vissza, amikor munkaruhaként hordták, de a 20. század második felében – az 1960–70-es évektől – már divatcikk lett és más ruhadarabokat (szoknyákat, női ruhákat, zakó vagy dzsekiszerű kabátokat), sőt cipőfelsőrészt, táskát is készítettek a farmerszövetből. Ma a szabadidő-ruházat és a hétköznapi viselet szerves részét képezi. -Wikipédia-

Neked van ilyen kedvenc ruhadarabod, amitől sosem válnál meg vagy egy kultikus, soha el nem felejthető ruhád, mely örök emlék marad?

ReAd-blog

#ruha #Bonprix #kabát #dzseki #famer #kultikus #kedvenc #ing #kockásing #emlékek #ajánló #nemszponzorálttartalom #blog #bloggerélet #life

 

A test éke

Tetoválás vagy piercing?

tattoo-artist-556036_640.jpg

Egy jól megválasztott testékszer vagy tetoválás öltöztet, kifejez. Bevallom, nekem egyik sincs. Nem idegenkedem tőle, de úgy hozta az élet, hogy egyik sem található meg rajtam. Még! Talán egyszer sort kerítek rá.

Bloggerképző 30 napos kihívása egyik elmaradt bejegyzését hozom ma, ahol a piercing és a tetoválás témakörét járom körbe saját szemmel, egy kis személyes feelinggel.

Kislányként néztem, amint nevelőapum hatalmas tetoválásai néha életre keltek, annyira élethűek voltak. Akkor megfogadtam, hogy nekem is lesz egy olyan, ami hozzám tartozik, valamit jelent nekem. Azóta sem találtam meg azt a tetoválót, akinek a munkáit el tudnám képzelni magamon. Kétszer jutottam közel ahhoz, hogy tetoválásom legyen. Első körben nem vállalta a tetováló művész az általam kitalált parányi figurát. Neki nem volt túl nagy kihívás és parányinak tartotta, mást szeretett volna rám varrni, ami nekem nem jelentett az ég egy adta világon semmit, így nem mentem bele. Másodjára a tetováló hölgy munkái megfogtak, megvolt az időpontom is hozzá, de le kellett mondanom betegség miatt. Azóta sem gyűjtöttem elég elszántságot, hogy új időpontot kérjek. Álmaimban már megvan az a tetoválás, ami rám fog kerülni. Jellemez engem, jelentéssel bír és tudom, hogy imádnám örökre. Nem takargatnám és nem szédülnék ki belőle egy idő után, ízlésváltozás vagy a kor haladtával. De hogy mikor kerül rám, azt nem tudom.

tattoo-1057451_640.jpg

Beavatlak a nagy titokba, elmesélem milyennek képzelem a tetoválásom. Egy minimál színes tetoválás, egy tündér tollat tart a kezében és könyvet, fölötte pedig gyerekeim nevének kezdőbetűi lebegnének és talán fa, madarak is lennének benne. Eddig jutottam a megálmodással, már csak életre kellene keltenem és magamon hordani örökre. A másik kérdéskör a hová? Olyan helyre, amit csak kevesen látnak, eldugható? Akkor mi értelme van, ha nem vagyok rá büszke és nem láthatja senki? Viszont ha nyílt helyre tetem, akkor bizony utol ér a megkülönböztetés, mert más vagyok. Sokan még mindig belefutnak abba, hogy meglátják a tetoválásukat és leírják őket, elítélik. Szóval nem könnyű helyzet, hiszen egy életen át hordom majd magamon. 

Van olyan ismerősöm, akinek rajzoltam valamit és magára tetováltatta. A sajátomat mégsem tudom megrajzolni, valahogy nem megy. Talán egyfajta lelki gát. Még nem érettem meg a saját tetoválásra. Fiatalabb koromban rengeteg tetoválást, szimbólumot rajzoltam. Hol papírra vetettem őket, máskor alkoholos filccel magamra. Szerettem az eredeti motívumokat, a stilizált figurákat, az állatmintákat, a fura szimbólumokat. De mikor volt az már. Most jobban meggondolom, mi kerüljön rám.

beautiful-1867374_640.jpg

Piercing a középsuliban nagy divat volt. Nem féltünk semmitől. E.Ü iskola révén egymásnak szúrtuk a fülbevalókat, orrpiercinget, köldökékszert. Volt nekem is az orromban, de csak olyan betehető, mágneses. A köldökpiercing is nagyon tetszett akkoriban, de úgy alakult, hogy végül magamnak nem szúrattam. Nem tudom miért. Most pedig a legközelebbi piercing, ami van, az férjnek van a szemöldökébe, ha nem veszi ki. Már nem vonz annyira. Valahogy a mű, nem saját testrészektől, tartozékoktól kitör a frász. Máson tetszik. Magamon tudom, hogy nem bírnám elviselni, pont úgy, mint a műkörmöt, szempillát, hajat sem. Ez van. De tetszik. 

Egy szó is száz, a te tested, a te döntésed!

Te határozol arról, mi legyen vagy ne legyen rajta. Ha úgy választasz, tetoválásod lesz, nézd meg ki készíti, milyen körülmények között, hogyan. Legyen számodra jelentése, amit 20 év múlva is ugyan úgy fogsz szeretni. Ha piercinget szeretnél, akkor pedig azt viseld, de bátran és büszkén, nem dugdosva! Dönts jól!

Körbejárhatnám a témát bővebben, hogy milyen a jó tetoválás, hol érdemes csináltatni és milyen körülmények között, kivel, de úgy érzem nem én vagyok a téma szakértője, így nem teszem. Inkább kérdezek.

Neked van tetoválásod, piercinged? Olyan lett, amilyet szerettél volna? Elégedett vagy vele? Ért már hátrányos megkülönböztetés? Van kedvenc mintád, amit majd magadra szeretnél tetováltatni vagy hely, ahová piercinget tetetnél? 

Végezetül egy kis Wiki: 

tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg az azonosítás. A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve.A tetoválás szó eredete a tatau polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, első ízben Joseph Banks természettudós jegyezte fel 1769-ben, Cook hajóján, az Endeavour-on. A 18. században a tattaow és tattow írásmóddal igyekeztek a szó fonetikáját visszaadni. A Cookot követő utak tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában.

ReAd-blog

blond-1840386_640.jpg

Jó tanács, kell vagy sem?

michelangelo-71282_640.jpg

Neked van olyan nevelést segítő könyv, praktika, ami bevált? Követsz olyan blogot, embert, akinek a tanácsai mindig alkalmazhatók? Szoktál kérdezni kisbabás ismerősöket, közeli anyukákat a mikéntről, hogyanokról?

Nagyot változott a világ az elmúlt évek alatt. Korábban egy kismamának, frissen szült anyukának korelődei az édesanyja, az anyósa, a nagymamák segítettek eligazodni a kisbabás időszakban. Az orvos, védőnő szava szent és megvétózhatatlan volt. Ma már kis túlzással a vízcsapból is ezek a segítő ötletek folynak boldog-boldogtalantól. Mindenki (is) ért a gyerekneveléshez, még az is, akik sosem tanulta és még nem volt gyereke, azt sem tudja, mi fán terem egy kisbaba. Az internet bugyraiban pedig "jobbnál-jobb" tanács megtalálható két kattintással. Hogy azok sokszor egymásnak ellentmondó dolgok? Az bizony előfordul. Az fb és más közösségi oldalak csoportjaiban, a játszótéren, a védőnőnél, de még egy bevásárlás alkalmával is. Sok oldalon, a blogokon is számtalan segítő és kevésbé segítő szándékú tanácsot kaphatunk. Valahol jó ez, hiszen ha valamiben egy apró kétségünk támad, nem hívjuk rögtön az orvost, védőnőt, papot, nem hordunk ki lábon nyolc szívrohamot. Viszont néha rettentő nagy butaságokat reklámoznak, tanácsolnak az emberek. 

Arról nem is beszélve, mikor a jó pár évet tanuló orvos tanácsát megvétózva egy fél éve anyuka segítő ötletét hallgatjuk meg inkább. Vagy már alapból el sem jut a bizonytalan anyuka az orvoshoz, hanem közösségi oldalakon, fórumokon tájékozódik inkább, hozzá nem értők körében, azok tanácsát készpénznek véve. Óriási baj is lehet belőle! Az orvos sem tévedhetetlen, viszont nem keveset tanul azért.

"A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra." -mondta Geszti

A jó tanács is hasonló. Mindenkinek van, de nem mindenkiét kell elfogadnod, használatba venned!

toy-ducks-535335_640.jpg

A nevelés az a dolog amihez mindenki ért, az is, aki gyereket sem látott még. A világ ontja magából a nevelést segítő könyveket, blogokat, magukat kinevező"szakértőket" Hogyan altassunk, etessünk, fegyelmezzünk vagy sem...  Hogyan lesz csemeténk tökéletesen jól nevelt, boldog. Csak azt felejti el az olvasó, hogy minden gyerek, élethelyzet, a család dinamikája más. Nem lehet a sablon dolgokat minden gyerekre ráhúzni. Jó, ha van egy irányvonal, ha lehet próbálgatni, melyik baba hogyan alszik el legkönnyebben, egy csapás, amin elindulhatunk. De mikor valaki kijelenti, hogy ez az egy lehetőség, az ő általa kitalált a jó, és minden gyerekre ezt kéne alkalmazni, attól sikító frászt kapok. Arról nem is beszélve, mikor kimondja valaki magáról, hogy szakértő, mert fél éve anyuka és neki beváltak ezek a praktikák. Nem, nem. A szakértő is tanul, képzi magát évekig. 

Sokszor kérdeznek engem is kismamák, még első gyerekes anyukák (akik még bizonytalanok), csak azért, mert nekem már három manóm van. Azt szoktam mondani, hogy szívesen elmesélem, miket próbáltunk ki, mi jött be nálunk és mi nem, de ugyan ez az ő gyerekére nem biztos hogy megfelelő lesz. A saját képére, a családjukra, gyerek vehemenciájára kell szabni. Annyi mindentől függ, neki megfelelő lesz-e. Millió dolgot kipróbáltam már magam is. ami az egyik gyerekemnél bejött, a másiknál nem. Nem kívánok gyereknevelési tanácsadó lenni sosem. Örülök, ha mi is elevickélünk a zavaroson úgy, hogy mindenki él, boldog. 

Néha ezek a praktikák, könyvek, tanácsadók csak elbizonytalanítják az édesanyákat. Úgy érzik, egy rakás szerencsétlenségek, mert ez sem megy, az sem megy. Nem értik, nekik miért nem jó? Mert minden gyerek, anya, helyzet, család más, így más fog bejönni neki. Attól, mert a szomszédnak sikeres választás volt, nekem nem biztos, hogy az lesz. Próbálgatni kell, olvasgatni, aztán saját magunkra szabni. Nem szabad készpénznek venni minden jó tanácsot. Szűrni, átszabni, mint egy túl nagy ruhát. Előbb-utóbb megtalálod a nektek megfelelőbbet!

Addig is, nézd meg, kitől fogadod el a tanácsot, hol! Mitől szakértő? Mit tanult? Van gyereke? Ő a tanácsai által nevel, él? Beválnak az ötletei vagy rosszul érzed magad tőle? Szűrd meg, kire hallgatsz. Te vagy az édesanyja, édesapja, te tudod a legjobban, hogy csemetédnek az jó vagy sem! 

ReAd-blog

people-1636304_640.jpg