Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Fogadd el!

A dicséretet mindig, minden körülmények között fogadd el!

2019. augusztus 16. - Mayerné Répási Adrienn

mirror-3969456_640.jpg

A nő kiszállt az autójából. Megigazította a szoknyáját, majd magához vette a kulcsát, pénztárcáját, iratait, táskáját. Elindult a megbeszélt randevú helyére kissé bizonytalanul. Nem érezte magát elég csinosnak. Hiányzott a magabiztossága. Talán akkor fogyott el, mikor anya lett. A férfi már várta. Több mint 15 éve a felesége a nő, de még mindig olyan szépnek látja, mint amikor megismerte. Most is elámult, mikor meglátta. Változott az évek alatt, de csak szebb, érettebb lett, mint egy jó bor. Köszönés után rögtön hangot is adott e gondolatának. 

-Szia. Nagyon csinos vagy ma.

- Szia. Á. Ezer éves gönc van rajtam. Nem volt időm kifesteni magam, a körmömön sem a legszebb már. Siettem, hogy ide érjek, nem volt időm magamra.

Mi történt? Egy nő bókot kapott a párjától, de az elhárította, szabadkozott inkább. Ismerős beszélgetés? Napjában ezerszer hangzik el ez a párbeszéd vagy különböző variánsai. Elfelejtettük elfogadni a bókokat. Régen természetes volt, ma már fura, ijesztő. Talán a magabiztosságunkkal távozik a bókok elfogadása? Meglehet. Van, aki olyan könnyedén fogadja, mint a levegővételt, de neki süt minden mozdulatából az önazonosság általában. Másnak nehéz elfogadni a dicséretet. Pironkodva veszi tudomásul, esetleg még hárítva is, hogy" dehogy"! Pedig DE! Egy átlagos nő is szép a maga valójában, nem csak a celeb, a szépséges színésznő, a fiatal lányka, az agyonszépített, a retusált fényképen szereplő nő, az aki szerencsés adottságokkal születik és szép mindenféle tennivaló nélkül, esetleg az a nő, aki igenis sokat dolgozik a szépségéért, úgy gyönyörű... Az átlagos is lehet szép. Az átlagtól eltérő is van, akinek gyönyörű. 

Egy anya, egy idősebb nő, egy fiatal lány. Mindben ugyan az a közös. Szépek a maguk nemében, úgy, ahogy vannak. Csak nem hiszik el magukról. Mikor mások gyönyörűnek tartják őket, akkor sem merik remélni, elhinni azt.. Egy átlagos férfi kissé borostásan, kopaszon is lehet szép, nem csak a kidolgozott izmokkal rendelkező Adonisz. Elhiszi magáról? Nehezen. Egy kialvatlan, karikás szemű anya is csodaszép, a szemében csillogó szeretettől, még ha nem a legjobb passzában is van jelenleg. De mindkettő valakinek igenis szép! 

Bevallom, magam is hiján vagyok az önbizalomnak, nehezen fogadom el a kimondott dicséretet, bármiről legyen szó. Fura érzés bókot kapni, még a férjemtől is. Valahogy rögtön bekapcsol a vészcsengőm. Valamit biztos akar, azért mondja csak vagy úgysem gondolja komolyan. Nem érzem jogosnak semmilyen körülmények között sem. Pedig nem annyira nehéz elfogadni, fogadni és kinyögni egy "köszönömöt". Rögtön mindketten jobban érezzük magunk tőle. Ha többször hallunk dicséretet, akkor az önbecsülésünk is nő általa, egy idő után el merjük hinni. A bókot adó is elbizonytalanodik, ha nem akarják elhinni azt, amit mond. Leszokik róla, ha elhárítjuk a megköszönés helyett. Rossz érzése lesz tőle, pedig jót akar csak.

A szépség amúgy is relatív. Van akinek a vékony, magas, szőke nők tetszenek, míg másnak az ellentéte, a husis, barnák. Valaki az izmos pasikat szereti, mások jobban szeretik a mackós alkattal rendelkezőket. Ami nekem tetszik, másnál nem biztos, hogy ugyan azt a hatást váltja ki. A nagy betűs SZÉPSÉG, múlandó dolog. Valakinél egyszer azt olvastam, hogy a tudásért dicsérjünk, nem a kinézetért. Szerintem meg igenis kell a kinézetet is dicsérni, de nem csak a tökéleteset. Rengeteg dologban, emberben látom a szépséget. Látom egy jól sikerült sminkben, egy fáradt, de üdvözült mosolyban, egy boldogságot tükröző szemben, egy frissen fodrásztól érkezett frizurában, egy jól sikerült ruhaválasztásban, egy nagyszerű fényképben...

Sokszor önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk, hisz ostorozzuk magunk, gyalázzuk a testünk, kinézetünk. A legnagyobb kritikusai vagyunk magunknak. Még ott is hibát találunk, ahol más semmit sem. 

Családi fénykép, melyen ott virít a család apraja-nagyja, csak anya bújuk meg leghátul, esetleg pont ő a fényképező alany. Elbújik a világ elől. Vagy ha ki is merészel tenni olyan képet, ahol a családdal van, akkor is szabadkozik. "Engem ne nézzetek. Milyen fejem van már? Látszik, hogy alig aludtam. Nem a legelőnyösebb ruhát kaptam magamra, kisminkelve sem vagyok..." Ismerős, ugye? 

Pedig mi átlagos emberek, nők, anyák, is szépek vagyunk valakinek, mint ahogy az átlag férfiak, apák, fiúk is azok (bár férfira azt mondani, hogy szép, még mindig furcsa számomra, csinos, elegáns, nett szóhasználatot hamarabb preferálom). El kell hinnünk,ha dicsérnek. Nem a hátsó szándékot látni, hanem értékelni és elfogadni azt. Lehet, hogy tényleg úgy gondolta a bókot adó, lehet hogy nem. De fogadjuk el, töltekezzünk belőle, higgyük el. 

Egyébként fura dolog, ám a férfiaknál talán kevesebb az önbizalomhiányos egyed vagy ők könnyebben veszik ezeket a dolgokat, ott kevéssé látom ezt. Tényleg így van szerintetek? A férfiakba több önbizalom szorult? Megingathatatlanok? Mi nők vagyunk azok, akik nehezebben veszik ezt a dolgot? Könnyebben elbizonytalanodunk önmagunkban, nem tetszünk magunknak, túlgondoljuk? Bár férfiaknak kevesebb az esély bókolni, de lehet nekik is. 

ReAd-blog

girl-3180072_640.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr9514984946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stim 2019.08.18. 13:48:54

jól esett bókokról olvasni. Én is úgy gondolom, hogy tudni kell fogadni a bókokat. Az ember, az egészséges férfiember önkéntelenül bókol, dicséri a szépet mert ezzel szóban visszatükrözi a nőre azt a kellemes élményt amit a nő okozott neki. A bók az viszonzás és aki ezt megérti annak jólesik, hogy kellemes érzést okozott a másik emberben. Persze nyilván a hiúságát is legyezi.

És persze vannak azok a rutinos nők akik már előre gondolkoznak és felteszi magának a kérdést, hogy vajon mit akarhat tőle a férfi ha bókol. Nem kell mindig akarni valamit; egyszerűen ha a másik a kinézetével, az ügyességével nekem élményt nyújt megdícsérem. Ez egyfajta köszönöm. Jó a másikban jó érzést keltei. Visszahat.

Munkahely. A munkahely a bókok speciális terepe. Mértékkel lehet csak bókolni ha az ember nem akar valamit. Én úgy gondolom, hogy házinyúlra nem lövünk de akinek komolyak a szándékai az akár be is vállalhatja kellő diszkrécióval, hogy ha elutasítás van akkor méltósággal lehessen visszavonulni és fenntartani utána a kollegális jó viszonyt. Én ha munkahelyen bókolok akkor figyelek rá, hogy ne essek túlzásba. Ha látom, hogy szívesen fogadja akkor oké, akkor lehet többször. Kérdés, hogy úgy fogadja szívesen, hogy szépen néz hozzá vagy csak kedvesen elfogadja. Aztán van aki kedvetlenül fogadja ott nem kell erőltetni. Nem kell tudnom, hogy a pillanatnyi hangulata vagy mert azt hiszi, hogy akarok valamit ő meg nem. Ha kelletlenül viseli akkor nem kell bókolni. És mivel nem vagyok gondolatolvasó, ha elhárítod, nem fogadod el akkor nem kapsz újra ártatlan bókot sem. Hiszen szemmel láthatóan nem kellett. Nem kellé tudnom miért nem.

Azt szokták mondani, hogy aki szereti magát az elhiszi, hogy szeretik mások is ezért el meri fogadni mert neki ez a természetes. Aki nem meri nem hiszi el magáról. Akinek van párja nyilván elhiheti.

Sok minden hat mostanában az egészséges szexualitás és a tetszésnyilvánítás ellen. A me too kampány és a valós vagy fake zaklatási perek óvatossá teszik a férfiakat, ezt nem árt ha a nők tudatosítják magukban. Tudni kell jelezni bátran ha valaki vevő a kedvességre. Nem vagyunk gondolatolvasók. Egyértelműnek kell lenni. Ha nem akar sokat a fiútól akkor még mindig lehet hűvösebben fogadni a szaporodó bókokat, meg fogja érteni, hogy nem kell erőltetni. Ha meg nem akarja érteni akkor el lehet hajtani.

A hiúságról. A férfiak bókolnak mert jólesik a másik külseje, jelenléte, amit csinál. És bókolnak ha akarnak valamit. A nők egy idő után hajlamosak elhinni, ha sok bókot kapnak, hogy nagyon nagy menőség van. Ez a fejükbe szállhat. Ezért ez védekezés is lehet ha hárítja. Nem akarja, hogy a fejébe szálljon, hogy elveszítse az önkontrollt vagy a realitást. Hogy kiénekeljék a sajtot.. hogy kiudvarolják a bugyijából. Majd ha azt szeretné akkor egy nő tud nagyon szépen nézni meg mást is. A bókok hangulatba hoznak. Kedvességgel körülvenni valakit andalító. Lefegyverző. Van aki ezt szeretné elkerülni ha nem fogad bókot. Pedig ahogy feljebb írtam el lehet fogadni egy érzelemmentes köszönömmel, egy hideg, elutasító köszönömmel, egy kedves mosollyal és egy akkora mosollyal amiben minden benne van:) Igen, tudni kell elfogadni. Sokféleképpen lehet, nemcsak igen vagy nem.

Szalay Miklós 2019.08.18. 13:49:11

Egy összfoglaló a testi szépségről, annak hatalmáról, a külső és a belső kapcsolatáról:

egyvilag.hu/temakep/064.shtml#p2

Mercel 2019.08.18. 18:54:11

Jó poszt. Hiánypótló és talán gondolatébresztő:)
Bókolni Férfiként jó dolog, jó érzés de elég gyilkos mikor az idézett válaszok jönnek reakcióként, vagy éppen egy idegen nőtől bunkó, vagy rideg válasz.
Hölgyek, egy bók az pont az aminek hívják, nem kötelez semmire az elfogadása, de nektek is szebb lehet tőle a napotok és lehet meglepő, de egy visszamosolytól nekünk is az lesz.
Üdv,
Egy Borostás: )