Az igazat megvallva, a mai nap Bloggerképző kihívásának témája részemről nehezen vállalható. Hiába erőlködök nem jut eszembe semmi épkézláb, értelmes dolog, egy igazi emlék gyerekkoromból, amit megírhatnék korábbról. Nem tudok előbányászni kedves kis anyagot vagy vicceset, de még drámait sem. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Azt sem tudom, mikori  a legkorábbi emlékem. Leginkább apró szösszenetek, illatok, tárgyak, mosolyok, személyek jutnak eszembe. És hogy azok mennyire koraiak?  Kicsit csalok, ha nem gond. Ömlesztve küldöm rátok, ami felötlik bennem érzés, illat, emlék gyerekkoromból, vegyesen.

Málnahab, melyet uncsitesókkal közösen készítettünk, mamánál töltött nyaralások, apukám készítette halászlé, anyukám ...

Emlékeztek még a korábbi írásomra, ahol taglalom, hogy elkezdtem az Anyatest Projekt nagyszerű programját némi testformálásra? Itt visszaolvashattok, ha mégsem.

Bele is vágtam nagy lelkesen a projektbe. Nem volt nehéz, mert a létrehozók maximálisan alaposak voltak, minden segítséget megadtak ahhoz, hogy valaki gond nélkül elkezdje, szenvedélyévé váljon az edzés, ne kínkeservvé. 

Alapos felmérés, szépen összeállított könnyített gyakorlatok az elején. Nem csak úgy durr belevágunk az izzasztó, nehéz mozgásformákba.  Szépen fölépítették és hetente nehezítettek egy kicsit, hosszabbították az edzéseket észrevétlenül. Különböző edzésformák színesítették a heteket, nem a megszokott, ugyan azon elven alapuló edzések, így ...