Színek, képek, érzések...
Jandy Nelson: Neked adom a napot
Annyira nem akartam szeretni a könyvet. Kapálóztam ellene minden idegszálammal, majd észrevétlenül belém lopta magát mégis. Hogy mikor történt és miként, azt nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy több mint élvezem a kötet tartalmát. Nehezen kezdtem bele, mert sem a borító, sem a fülszöveg nem fogott meg kellőképpen. Arra gondoltam, hogy ezerszer megírt történetet kapok majd az unalomig ismert szerelmi szögekkel, karakterekkel a megszokott minimális stílusban megírva, ifjúságra szabva. Vártam és vártam valamire, majd mikor könnyed olvasmányra vágytam, akkor vettem elő. Mekkorát tévedtem! Kellemes meglepetés ért. Sem a szereplők, sem a szerelem, sem a történet nem egysíkú, elcsépelt, pont ellenkezőleg!
Izgalmas, jól ...