Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

A tánc változtatta meg az életét

Bartos Noémi a hastánc királynője

2019. június 05. - Mayerné Répási Adrienn

faceapp_1559649706685.jpg

- Mesélnél magadról az olvasóknak? Mit tudhatunk rólad?  

Erdélyben születtem és elég nehéz és zűrös gyerekkor áll a hátam mögött. Ott kellett hagyjuk az országot, 7 éves korom körül. Új életet kezdtünk anyukámmal, itt Magyarországon. Sajnos a költözéssel nem szűnt meg minden baj, még vagy 15 éven keresztül kísértett minket. Bár bizonyára hasonló fajsúlyos problémákkal küszködnek sokan, nem vagyok egyedül vele, cifrábbnál cifrább történetek keringenek körülöttünk, így nem is szeretnék panaszkodni. A lényeg, hogy nyomot hagyott bennem, de jóra fordítottam a tapasztaltakat.

Az eredeti végzettségem Sportoktató és Rekreációs vezető, emellett fogászati asszisztens és dentál higiénikus is vagyok. Hastánc oktatóként saját vállalkozásba kezdtem, jelenleg Budapest belvárosában, a Darshan Oriental Clubban tartok foglalkozásokat, közben turisztika kiállításokon a hastánccal képviselem az arab kultúra gyöngyszemét Marokkót, és Bécsben lépek fel egy neves Arab étteremben, a Lordban, mindeközben járom a világot hastánc fesztiválok meghívott művészeként.

- Mikor és hogyan jött a nagy szerelmed, a tánc?  

Jó a kérdésed! Abszolút nagy szerelem a tánc! Kisiskolás koromban kezdtem el mindenféle táncokra járni. Néptánccal és balettel, jazzbalettel kezdtem. Majd voltak versenytáncos foglalkozások is, így azokat is kipróbáltam. Jött egy jó pár éves snitt, mert szenvedélyemmé vált az evezés, melyben nagyon eredményes voltam. Igaz, de a térdeim nem sokáig bírták a versenysportolói életmódot, így a nagyobb sérülés megelőzése előtt önszántamból hagytam abba. Aztán persze 15 éves korom körül és a sport abbahagyása következtében felkúsztak rám a kilók és nagyon szerettem volna valamit mozogni. Akkoriban jelent meg a Z+ zenei csatornán Shakira legelső videóklippje a Whenever whenever . Ahogy megláttam Shakirát mozogni tudtam, hogy én is úgy szeretnék táncolni, mint ő. Azt sem tudtam mit csinál, csak azt, hogy ilyen energiákat szeretnék árasztani én is.

Később nevesítve is lett a műfaj, mert persze jelenség lett Shakirából és a sajtó őrült mód foglalkozott vele, így a tini magazinok riportjaiból tudtam meg hogy félig arab származású és, hogy az egzotikus csípő mozdulatokat a HASTÁNCNAK köszönheti. Én akkor teljesen el voltam kápráztatva, rögtön szaladtam anyumhoz és a legjobb barátnőmhöz, hogy elmondjam, hogy én hastáncolni fogok! Már bele voltam zúgva a táncba, tudtam végre, hogy Hastáncnak nevezik.. Már csak azt nem tudtam, hogy én ezt hol művelhetem.

Állandóan az járt a fejemben, hogy hol hastáncolhatnék. Aztán egyik nap haza felé menet az iskolából a Gárdonyi Művelődési Ház hirdető falán megfogta a tekintetem egy színes kacskaringós plakát. Közelebb mentem és az állt rajta, hogy HASTÁNC. Örömömben hirtelen azt sem tudtam, hogy ugráljak, hogy fussak vagy kacagjak. Így hát tettem mindegyiket egyszerre. Siettem anyukámhoz, elmeséltem neki és pénzt kértem a foglalkozásra.

Emlékszem még arra is, mit viseltem. Fehér vászonnadrágot húztam és egy sötét kék topot, kölcsönvettem egy kék selyemsálat anyukám ruhás szekrényéből és futottam le az első hastáncórámra. Anno még Kéhl Kata és Póczos Ildikó tartották a táncórákat, kazettás magnóból dobszóló és Natasha Atlas szólt. Imádtam az első órát! Ahogy vége volt, vettem zenét és rohantam haza, hogy a szobámban, az ablakom tükrében gyakorolhassam az aznap tanultakat.

Őrült sokat gyakoroltam és olyan izgatott és boldog voltam, mint soha.

dsc_6541_1.jpg

Fotó: Art Dance Photo by Tunde Dora

- Más tánc is így elbűvölt vagy csak a hastánc volt ekkora hatással rád?

A néptánc-balett-jazzbalett-versenytánc után jött a hastánc, viszont a huszas éveimben  salsázni, bachatázni is megtanultam, sőt kis ideig  a nagyra becsült Brunner Gábor és Véber Anna Bachata páros tánciskolájában az ABCDance-ben is tanítottam kezdő szintű sensual Bachatát. Kitekintgettem még a Reggaeton és a Dancehall stílusra is, nagyon sok workshopra eljártam, járok mai napig is. Egyszerűen imádok táncolni, legyen szó bármilyen műfajról!

- Miért ajánlanád a hastáncot minden lánynak, nőnek, asszonynak? 

Mindenkinek nem ajánlom! Mert ez a műfaj speciális és ehhez speciális ízlés és kitartás kell. Természetesen sok máshoz is, de ehhez főleg. Amellett, hogy minden egészséges  nő kortól, kilóktól függetlenül művelhetné, ez a tánc speciális.  Nagyon sokrétű és nem azonnali, úgymond instant sikerélményt hordoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem élheti meg az ember lánya (most már fia is) a sikerélményként az első időszakot, csak szerintem ennél  a műfajnál nehezebb. Manapság rögtön akarunk és mindent. 5000 kalóriát égetni, bombaalakot és minél lebutítottabb mozgást, amit akárki kb. már holnap meg tud csinálni, így mindenki marhára örülhet, hogy ez mennyire fain, rögtön fitogtathatja, mit tud. (Jó, ez persze nagyon le van sarkítva, de azért valljuk be, hogy elég sűrűn találkozni ilyennel, ahol már holnap profi hastáncos akar lenni az illető, holnap után pedig oktató. )

A hastáncnak számtalan jótékony hatása van és igen komplex tánc. Fejleszti a testtudatot, a koordinációt, nőgyógyászatilag is számos jótékony hatása van, néhány gyakorlat  az intim tornában is megtalálható, termékenység fokozó, önismeret fejlesztő, stresszoldó, önbizalom növelő, testkép javító, tartásjavító, alakformáló. Ami a nonplusultra, hogy a hastáncon belül rengeteg műfaj található. Klasszikus egyiptomi hastánc, Törzsi, Fúziós, Folklór, eszközös, modern, és még ezeken belül is sokszor szerteágazik, így nagyon változatos, izgalmas. Hozzáteszem, ez akkor van így, ha jó oktatóhoz járunk, nem pedig két nap alatt tanult, rögtön hastánctanár titulust felvevő embernél!

- A tánc kifejezési mód, életérzés is, nem csak egy mozgásforma. Téged hogyan alakított életed során? 

Ha fogalmazhatok így, akkor engem a hastánc mentett meg. Egy önbizalomhiányos, önmarcangoló, testkép zavaros, „utálom magam” tiniből egy egészséges, harmóniában lévő fiatal nővé értem a tánc mentén, által.

Én, aki magányos farkas voltam, akit folyton kiközösítettek, hol a vörös hajam miatt, hol a szeplőimért, hol mert nem jártam menő ruhákban, hol mert erdélyiként le „büdös Románoztak”, hol a tájszólásomért, hol mert megtört lelkű zavaros-csendes-kisgyermek voltam… Itt menedéket találtam és közösséget, ahol jobban elboldogultam, mert összekötött valami közös, amit szerettünk, a tánc. Elsimultak a különbségek… Itt nem volt baj, hogy vörös a hajam, nem volt baj, hogy szeplős vagyok, vagy hogyan beszélek, milyen ruhát hordok, kik a barátaim. Itt a tánc volt a közös szenvedély!

- Nagy felelősség, mert nem csak fellépsz, hanem oktatod is e műfajt. Mesélnél az oktatásról?  

Megéltem számos szintjét az oktatásnak és bizonyára lesz még jó pár szint, ami még előttem van.

Anno Vácon a Silverstarban kezdtem pályafutásom Bordásné Györgyi felkérésére. Akkoriban még nagyon éretlen voltam erre a feladatra, így utólag visszagondolva. Aztán magánórázásokat folytattam csak, illetve alkalomszerűen, felkérések által workshopokat adtam. Hébe-hóba tanítgattam csak, mert éreztem és tudtam, hogy saját magamat kell pallérozzam előbb, mielőtt emberekkel kezdenék rendszeresen, szakszerűen foglalkozni. Közben a Testnevelési Egyetem indított egy nagyszerű képzést ( OKJ ) Sportoktató és Rekreációs vezető szakon hastánc fakultációval. Örömmel végeztem el és imádtam minden percét, mai napig jó barátságot ápolok egykori osztálytársnőmmel, Báti Anitával például.

Úgy érzem, mostanra forrtam ki magam igazán. Azért lehet, hogy 10 év múlva is elhangzik egy ugyanilyen a számból.

A saját óráim alatt nagy hangsúlyt fektetek az alapos bemelegítésre, a kimozgatásra, miután az óra adott stílusát, kombinációját átvettük és elegendőt gyakoroltuk, jön egy kis tánckövetés, majd egy alapos nyújtás. Általában 90 perces foglalkozásokat tartok. Úgy vagyok vele, hogy ennyi minimum kell, hogy minden fontos alkotóeleme egy órának egészséges mennyiségben szerepelhessen, és ha már az ember lányának végre sikerült eljutnia a heti ÉNIDEJÉHEZ, akkor az ne csak egy röpke 60 percben történjen. Amire büszke vagyok, hogy igazán sajátos órákat tartok, különleges mozdulattárral. Volt olyan szakember, aki egy egzotikus női tornának titulálta  az órámat, mert olyan sokrétűen mozgatom át a táncosaimat. Sokszor kaptam már dicséretet gyógytornászoktól, hogy mennyire hatékony tartásjavítás történik nálam. Több esetben jött visszajelzés, hogy sikerült végre teherbe esniük olyan nőknek, akiknek addig minden módszer csődöt mondott, de végre a táncórák segítettek helyrejönni. Amire a legbüszkébb vagyok és a legfontosabb visszajelzés, az az, amit a tanítványaimtól kapok.

Jajj de jól esik nekik velem mozogni, hogy szeretik a közösséget, amit együtt alkotunk. Magasabbnak és karcsúbbnak érzik maguk, nyertek vagy 3 centit, mert végre helyesen tartják magukat. Végre sikerült feloldódniuk és jó dolgokat vonzanak be az életükbe. Sokan végre harmóniába kerülnek önmagukkal és jól érzik magukat a bőrükben.

Van, hogy maradunk óra után és még beszélgetünk, nevetgélünk jókat. A versenyek, fellépések után gyakran ugyanazt mondják a lányaimra, hogy milyen jó a kisugárzásuk, szépek és mosolygósak (és tényleg azok)!

- Nagy utat jártál be az önismeret terén is. Segített a tánc megtalálni önmagad? Most elégedett vagy azzal, amit a tükörben látsz? 

Igen! A tánc segített csak igazán magamra találni. Hiszek a terápiás jellegében. Eleve létezik mozgás terápia, tánc terápia...és így hastánc terápia is!

Ugye említettem, hogy zavaros volt a gyerekkorom, hogy tiniként is nehézségekkel küzdöttem? Úgy érzem, hogy az a sok méreg, az a sok rossz, ami a lelkemben volt, azt a táncon keresztül tudtam kivezetni magamból. Konkrétan kidolgoztam a lelkemből, a tagjaimból és így válhattam egészséges felnőtté.

Természetesen felnőtt fejjel más egyéb önsegítő módszereket is kipróbáltam, amik szintén nagyon hatékonyak voltak, és mindegyik másképp segített. pl.: kineziológia, családállítás, pszichológia, Spirituális választerápia, asztrozófia, tarot.

Gondolom ebből kiderült, hogy némileg spirituális beállítottságú is vagyok. Na, azért nem elvetemült módon, de szeretek csipegetni és abból összetenni azt, ami számomra értékes és jó. Rengeteg önismerettel kapcsolatos fórumot figyelek, olvasok és hallgatok.

Az önismereti utam egyik nagy felismerése volt, hogy álarcot viseltem. Amennyire segített a tánc megtalálni magam, annyira el is vesztem benne. Pontosabban az a bizonyos POP szakma volt, amibe belegabalyodtam és idő volt, mire kikecmeregtem belőle. Egész fiatalon már felléptem hazánk legnevesebb Perzsa Éttermében, a budapesti Shirazban, aztán sorban jött az összes többi arab étterem és vizipipázó.

Smink, csillám, taps, buli, pénz...( ahhh óriási storyaim vannak )

A sok fellépés, smink és csillám közepette olyannyira elvesztem, hogy azt sem tudtam, ki vagyok. Feltettem egy álarcot az esti sminkelések alkalmával, a hastáncosnő álarcát, aki vidám és jó hangulatot csinál, aki szép és sexy ..

Ami nem is feltétlenül gond, csakhogy én azt az álarcot volt, hogy tovább hagytam fent, sőt egy idő után le sem vetettem. Míg végül felületes partytáncos nem lettem, Ez így folyt egy darabig, Aztán jött a felismerés, hogy te jó ég, ez nem is én vagyok… Ki is vagyok tulajdonképpen?

Akkor kezdtem el lepucolni mind azt a vakolatot, amivel elrejtettem az igaz valómat. Eleinte ijesztő volt a smink alá, az álarc alá benézni, és pláne meglátni ki is van mögötte, de a legnagyobb kihívás az volt, hogy elfogadjam és megszeressem azt, aki az álarc mögött volt. Azt a Nonót, akinek szempillaspirál nélkül alig látható a vöröses pillája, akinek a könyöke és térde is szeplős, akinek az oldalán olyan nem tetszően nő a háj, akinek kerek kalács képe van, akinek görbe 2 lábujja és így tovább. Mostanra végre lett egy egészséges önbizalmam, megküzdöttem a démonjaimmal. Bár úgy érzem, hogy ez csak egy állomás volt és élethosszig tartó tanulás, fejlődés, önmeghaladás vár még rám.

Szeretem a testem és szeretem azt, aki vagyok és örömteli, kreatív kífejeződése vagyok az életnek, ahogy ezt drága Louise L. Hay mondaná.

Egységben vagyok önmagammal. Amit eddig megtapasztaltam örömmel adom át a hozzám fordulóknak. Számomra a nőkkel való foglalkozás szakrális, szent dolog. Utamon vagyok és imádom minden percét. Azt csinálom, amit szeretek, és amire születtem.

Számomra ez a boldogság!

- Ha nem talál rád a hastánc, most nagy valószínűség szerint mivel foglalkoznál? 

Jó kérdés, ezen még sohasem gondolkodtam el. Valószínűleg akkor is mozognék, sportolnék vagy emberekkel foglalkoznék, valamilyen edző lennék talán.

- Mik a jövőbeli terveid? Szerinted 10 év múlva hol fogsz tartani?

Szeretném a vállalkozásomat csúcsra járatni, egy olyan rendszert létre hozni, mely úgy is csodálatosan tud működni és termelni, hogy én csak annyit foglalkozom vele, amennyit épp szeretnék. Szeretnék hosszú távon emberekkel, nőkkel foglalkozni, mozogni, rekreálódni, Szeretnék sokat utazni és rengeteg jó élményt gyűjteni, szeretnék a szerelmemmel egy csodálatos életet, melyben már a házasság és a családalapítás is jelen van.

 Noémi munkásságát, őszinte megnyilvánulásait és gyönyörű hastáncos videóit itt megnézhetitek.

Instagram: https://www.instagram.com/naimah_hastanc/?hl=hu

Facebook:https://www.facebook.com/naimah.hastanc/

Youtube Csatorna link: https://www.youtube.com/channel/UCG14ogE4_wyKV2sXbzPZ22Q?view_as=subscriber

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr3314877610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.