Életünk boldog pillanatai és árnyoldalai+Adri könyvmoly könyvei

ReAd

Anyák napjára

2019. május 05. - Mayerné Répási Adrienn

20883091_1526561457403863_5885246557204519251_n.jpg

Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy nagyon korán, 17-18 évesen már anyuka leszek. Ráadásul mindig ikreket láttam álmomban, egy fiút és egy lányt. Végül nagyon máshogy hozta az élet. Meglehetősen későn lettem anyuka, de már három csemetés vagyok. Majdnem az ikres álmom is megvalósult, de sajnos egy baba úgy döntött nem marad velünk. Néha még vágyom a baba illatra, az apró talpacskákra, a meghitt összebújásokra, de tudom, hogy a mi családunk így teljes. Rengeteg dolgot adtak nekem a gyerekeim (férjem is, hogy szegény ne maradjon ki mindig az említésből). Mennyi pluszt ad egy anyának a családja, az leírhatatlan. Mennyivel több vagyok általuk az pedig hihetetlen.

Megismertem magam általuk. Olyan képességre tettem szert, amiket nem is néztem ki magamból. Ha kell, harcos anyaoroszlán vagyok, mikor ki kell állnom értük. Korábban inkább hagytam a dolgot, csendben tűrtem, mikor magamról volt szó. De értük nem.

Rengeteg türelmet, kitartást kaptam általuk, ami olykor el is kél. 

Feltétlen, mindenkori szeretet, amit nekik adhatok. Hogy lehet ennyire szeretni?

Értékeljem önmagam, tetteim, munkám, hiszen nekik ezáltal vagyok több, vagyok valaki az életben, egy követendő példa.

Kitartást, hogy a fáradságon, betegségen túl is tudok még menni. Olyan szinten terhelhető vagyok, hogy ihaj. Értük tűzőn-vízen, bármikor, bárhová, bármeddig.

Tudok egyszerre rengeteg dologra figyelni. Megy a nagylány olvasására figyelni, pakolni, főzni egyszerre, miközben a legkisebb a kezemben van és még telefonálni is.

Két kézzel annyi dolgot el tudok végezni, mintha legalább négy kezem lenne. Negyedannyi idő alatt megcsinálok bármit, ami korábban órákig eltartott volna.

Minden szabad percet hasznosan töltök. 

Már nem az az első, hogy azt mérlegelem, nekem hogy jó, hanem hogy nekünk.

 

És még annyira hosszan sorolhatnám...

De ehhez az is kellett, hogy nekem is legyen egy nagyszerű anyukám!

Minden anya egy harcos, szerető szív, egy kikötő, a világmindenség.

 

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

12072533_969955999731081_7048803657256377812_n.jpg

13731459_1137532086306804_4407981567936291102_n.jpg

17342818_1372296459497031_749623012364742288_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr3314809276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.