Életünk boldog pillanatai és árnyoldalai+Adri könyvmoly könyvei

ReAd

Könyvfesztivál az olvasni szeretők Mekkája

2019. április 29. - Mayerné Répási Adrienn

58384273_2286837278042940_111902207506382848_n_1.jpg 

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártam, immár harmadik alkalommal. Ez egy olyan rendezvény, amire elzarándokol, aki csak teheti, ha egy kicsit is szereti a könyveket, olvasást. Én pedig kihagyhatatlannak tartom. Szerencsére megint részese lehettem kicsit. 

  1. alkalommal rendezték meg a rendezvényt idén. Nagyszerű programok, rengeteg kiadó képviseltette magát és jó nagy tömeg. 

Írók, kiadók, bloggerek, olvasni szeretők nagyszerű kapcsolódási pontja, ahol nem csak vásárolni lehet, hanem kapcsolatokat építeni, tanulni, beszélgetni, interjúkat, kerekasztal beszélgetéseket hallgatni. Talán ezért is szeretem annyira. Nem csak könyvet vásárolni megyek, hanem beszélgetni, egy közösségbe tartozónak érezni magam a sok olvasóval.

Azt mondják az okosok, hogy egyre népszerűtlenebb az olvasás, a könyvvásárlás piaca. Én nem temetném! Sőt! Hihetetlen meglepő élmény volt. Tavaly is sokan voltak és elég volt kétszer körbe járni, de idén...Elképesztő sorok álltak egy-egy dedikáláson, amiket közben az arra járóknak kerülgetniük kellett.

Az elején, úgy 11 óra magasságában még egyszerűen szét lehetett nézni, sétálni, majd a későbbiekben egymás sarkát tapostuk a tömegben. Minden nem és kor képviselőivel találkozni lehetett. Egész apró babát magukra kötve érkeztek családok, a nagyobb gyerekek már saját maguk választottak olvasnivalót, idős, járókeretes könyvvásárlókkal is találkoztam, de a sokat szidott fiatalság volt túlnyomó részt többségben. Kiöltözött, csinosban nyomuló, öltönyös fickókkal és feketében grasszáló, kék hajú punkokkal is találkoztam bőven. Sok külföldi szót sikerült elcsípnem olasztól, a franciáig. Igazi multikulti volt Anna barátnőm szavaival élve.

Első észrevételem az volt, hogy egyre több kisebb kiadót lehet felfedezni, akiről még nem hallottam, pedig igyekszem figyelni az aktualitásra. Örömteli. Egy hölggyel meglepően jót beszélgettem a kiadójáról, pedig nem ismert, nem ismertem őt, de szívesen mesélt és irtó kedves volt, pedig semmit sem vásároltam nála.

Több kiadó munkatársaival is sikerült szóba elegyednem a rengeteg vásárló mellett. Beszélgettünk könyvekről, a vásárlási kedvről, és mindenféléről. Mindenhol kedvesek, mosolygósak volt. Persze ez a munkájuk, mondhatnánk, és ebből élnek. De azért a sokadik nap rohanással, nagy vásárlási rohamokkal, kevés pihenéssel nem lehet oly könnyű mosolygósnak maradni. Nem ám! Köszönöm a nagyszerű munkájukat! Sehol sem tapasztaltam semmi negatívumot ezzel kapcsolatban.

Külön kiemelnék öt kiadót.

Fumax-Főnix stand számomra megint vitte a hangulatával, a kedves kiszolgálással, jó kedvével a legjobb hangulatú stand címet! Csupa mosolyt, jó beszélgetéseket kaptam. Ha 10 könyvet kellett volna választanom, abból 8 tuti innen került volna ki. Rengeteg szebbnél szebb borító, izgalmas fülszöveg. Kell ez a stílus az olvasónak, üzenem a kiadó vezetőjének!

21 század kiadó a legötletesebb stand címét nyerte tőlem. Gyönyörű csomagok várták a vásárlókat. Ötletes volt, hogy kisebb kiadású könyvek is kaphatóak voltak náluk, amit bármilyen kicsi táskába be lehet tenni könnyedén. A könyves mini csokijuk mindent vitt és a kellemes kiszolgálás is!

Book kiadóhoz nem volt még szerencsém, de innen is köszönöm a megelőlegezett bizalmat, ugyanis nem volt annyi apróm, így kedvezményt kaptam, ha írok valamelyik náluk vásárolt könyvről. Na ná, hogy fogok! Lányaim alig várják, hogy a Gyermek szakácskönyveket végig süssük-főzzük együtt! 

Gyémántfelhő kiadó szintén ismeretlen volt számomra és a kiadványaik is. Róluk meséltem a post elején. Rettentő kedvesen fogadott ismeretlenül is a kiadó vezetője. Érződött rajta, hogy azért csinálja, mert imádja a munkáját, a könyveket, az írást! Amikor nem a haszon az első! A legkedvesebb stand címét megkapták tőlem!

Manó könyveknél  a hosszú kígyózó sorok ellenére kedves mosolyokat kaptam és válaszokat a könyvekről feltett kérdéseimre. Tudták, hogy melyik kiadványuk miről szól és kiknek, hány éves korosztálynak ajánlatos, pedig higgyétek el, nem 20 könyvről beszélünk. Ritka kincs a segítőkészség! Profizmus a köbön címet nyerték el tőlem!

58444142_2286837488042919_6500299471962767360_n_1.jpg

Bevallom több kiadót nem leltem vagy elmentem mellettük vagy jól el voltak dugva.

A második észrevételem inkább kicsit negatív. Azt kell mondjam, a Könyvfesztivál kinőtte a Millenárist. A legtöbb helyre oda sem fértem nézelődni vagy vásárolni. A gyermekrészleg most külön lett szedve, ami jó volt így, de annyira kicsi volt a hely, hogy babakocsival alig tudtak közlekedni. Szerencsémre most egy gyerkőcöt sem vittem magammal, a pénztárcám így jobban bírta. De három gyerekkel ebben a tömegben, a pici helyeken nyomorogni lehetetlen lett volna. Pedig nagyon szerettek volna velem jönni. Örülök, hogy hallgattam az eszemre.

Amit a legjobban sajnáltam, hogy nem volt idő mindenre. Kevés volt, mert a metró helyett metrópótló busszal kellett mennünk, így több mint egy óra lemaradásban voltunk. Az az egy óra mennyi mindenre elég lett volna... Egy rendezvényre, dedikálásra sem merészkedtem el, csak ténylegesen célirányosan mentem egy-egy kiadóhoz, és talán kétszer szó szerint körberohantam az egész helyet. Sajnálom. Hiányzott a ráérősség, hogy nyugodtan mindent megnézzek, minden kiadóhoz bekukkantsak. Beleolvassak az ismeretlen könyvek fülszövegébe, dedikáltathassak, beszélgessek pár íróval, bloggerrel. Valahogy egy ismerőst sem fedeztem fel.

Három megbeszélt találkozóból kettő nem jött össze. És folyton elhagytam azokat is, akikkel mentem.

A mérhetetlen hosszú kívánságlistámról végül egy könyvet sikerült vásárolnom. Elég szegényes. Bár úgy is mentem, hogy túl sok rendelkezésre álló keret nem volt most vásárlásra. Pedig lett volna mit!

Végül kicsit keserédes benyomás maradt meg bennem. Jó volt a négy A bandázás (akiknek szánom, tudni fogják mit jelent ez).

58382255_2286837441376257_4127716596569341952_n.jpg

Megfoghattam Thor kalapácsát is, rengeteg gyönyörű könyvet láttam, de kevés volt. Erre 4 óra nagyon kevés!

Ha azt számolom, hogy utaztam 4 órát oda és 4 órát vissza, majdnem nem érte meg. De csak majdnem!

A szerzeményeim itt láthatóak.

58441160_2286837211376280_1034524606469242880_n_1.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr914792348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.