A minap elrettentő képet közölt a Pápai Petőfi Mozi. Íme.

Sajnos azt kell mondjam, nem egyedi eset. Ritkán járunk moziba, színházba, misére, kiállításra, de elkeserítő tapasztalatokkal gazdagodunk sokszor.

Az emberek oda nem figyelve hangos diskurzust folytatnak, esznek, isznak, csörög a telefonjuk, eldobálják, ami a kezük ügyébe kerül, nem figyelnek az előadásra, lóg a mobil a kezükből, nem tudják a megfelelő öltözéket magukra rántani és még sorolhatnám hosszasan.

De miért? Hogy Ábel szavaival éljek.

Otthon is disznóólban lakik? Ha oda ment, miért nem figyel a műsorra? Miért nem viszi el a szemetet az arra való egységig? Miért nem tiszteli meg mások munkáját azzal, hogy oda figyel? Miért olyan nehéz arra a pár órára, percre a megfelelő ruhát magára vennie? Miért nem tud kikapcsolódni telefoncsörgés nélkül?

Minap moziba indultunk két nagyobb csemeténkkel. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, ami történt. A mesefilm vége felé rugdosást éreztünk a szék háttámláján. Gondoltam naivan, kisgyermek kalimpál a lábával. Majd kiderült a sokadik rúgás után hátra nézvén, egy anyuka és két zsenge korú lánykája bőszen taszigálta alánk a kiborított kukoricát közösen. Ez aztán a nagyszerű példamutatás. A végén az italos üvegek is repültek. Mikor szóvá tettük, közölte a felelős szülő, hogy majd feltakarítja az itt dolgozó illetékes. 

Lustaság, igénytelenség, nemtörődömség és a másik ember munkája iránti alázat, megbecsülés teljes hiánya? Egyik sem magyarázza ezt a viselkedést. Nem mentség. Persze az a dolga, de ne nehezítsük neki még tovább!

A takarítónő nem ember, akit megtisztelünk azzal, hogy igyekszünk munkájában segíteni, nem pluszt adni neki még? Neki nem jár a tisztelet?

Következő alkalommal tinik kerültek mögénk. Persze a két méteren belül lévő kukáig itt sem jutott az üres italos flakon. Majd, mikor az én 7 éves csemetém megjegyezte neki, hogy ott a kuka, pironkodva felszedte és elvitte odáig. De miért kell erre valakit figyelmeztetni és nem teljesen evidens dolog? Nincs messze, nem nagy munka, ideje sem megy rá el sok. Az igazat megvallva, ő még talán legalább tanítható, tanult talán belőle. De az elsőként említett szülő?

Temetés megható beszédét hallgatom a könnyeimmel küszködve egy messzebbi rokonnál, erre nem csörög a telefon? Legalább ilyenkor ne! Egy kis gomb van erre a telefonon. Nem marad le a világvégéről, ha kikapcsolja pár percre a telefonját!

Kiállítás gyönyörű képekkel, nagyszerű megnyitó beszéddel, ami informatív, izgalmas.  De bizony nem hallok semmit az előttem pusmogóktól, akik szépen macinaciba öltözve helyet foglaltak, látszólag semmi érdeklődést sem mutatva az egészhez. Nem kötelező. Maradj otthon!

Néha szégyellem magam az emberiség helyében is.

Tiszteld mások munkáját és szórakozz a megfelelő helyen megfelelő magatartással, ruházattal! 

Hogy mi lenne erre a megoldás? Sajnos nem tudom. De szívesen meghallgatom az ötleteitek! Illemkódexek osztogatása ingyen? Külön óra, ezek elsajátítására? Kiírások, táblák? Erős büntetés?

Hát nem jobb így?